Zsoltárok 36

1  Az éneklõmesternek az Úr Szolgájáé, Dávidé. (36:2) A gonosznak Hamissága felõl így gondolkozom Szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;

2  (36:3) Mert Hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

3  (36:4) Szájának beszéde Hiábavalóság és Hamisság; megszünt bölcs lenni és Jót cselekedni.

4  (36:5) Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a Jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

5  (36:6) Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

6  (36:7) Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

7  (36:8) Oh Isten, milyen Drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te Szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

8  (36:9) Dúslakodnak Házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid Folyóvizébõl.

9  (36:10) Mert Nálad van az életnek Forrása; a te Világosságod által Látunk Vilá Gosságot.

10  (36:11) Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és Igazságodat az igaz Szívûekre.

11  (36:12) Ne Támadjon engem a kevélynek Lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

12  (36:13) Hullanak Már a gonosztevõk; Eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!