«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Zsoltárok 35

1  Dávidé. Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem Harczolókkal.

2  Ragadj paizst és vértet, és kelj föl Segítségemre.

3  Szegezz Dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyon Segítséged.

4  Szégyen, Gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek Hátra és piruljanak, a kik vesztemet Koholják.

5  Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse õket.

6  Legyen útjok sötét, Csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.

7  Mert ok nélkûl vetették elém titkon vont Hálójokat, és ok nélkûl ástak vermet az én lelkemnek.

8  Érje õt Romlás Váratlanul, fogja meg Hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

9  Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve Szabadításában.

10  Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki Megszabadítod a nyomorultat a Nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ Megrablójától.

11  Erõszakos Tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

12  Jóért roszszal fizetnek meg nékem, Megrabolják lelkemet.

13  Pedig én az õ betegségökben Gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, Imádságom kebelemre vissza-vissza Szállt.

14  Mintha Barátom, testvérem volna, úgy Jártam-keltem érte; mintha Anyámat Siratnám, úgy Jártam Bútól meghajolva:

15  Õk pedig örültek az én Bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a Rágalmazók, tudtom nélkûl Gyaláztak és nem nyugodtak,

16  Ingyenélõk léha Csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva Rám.

17  Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet Tombolásaiktól, az Oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

18  Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

19  Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak Rám.

20  Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21  Föltátották Rám Szájokat, azt Mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

22  Láttad, oh Uram-ne hallgass oh Uram; ne légy Távol tõlem!

23  Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24  Ítélj meg engem a te Igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!

25  Ne Mondhassák Szívökben: örülj mi lelkünk! Ne Mondhassák: Elnyeltük õt!

26  Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és Gyalázat Borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27  Vígadjanak és örüljenek, a kik Kivánják az én Igazságomat, hadd Mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki Kivánja az õ Szolgájának békességét.

28  Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te Igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23