Zsoltárok 31

1  Az éneklõmesternek, Dávid Zsoltára. (31:2) Te benned Bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; Igazságoddal Szabadíts meg engem.

2  (31:3) Hajtsd Hozzám füledet, hamar Szabadíts meg; légy nékem erõs Kõszálam, Erõdített Házam, hogy megtarts engem.

3  (31:4) Mert Kõsziklám és Védõváram vagy te; vezess Hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

4  (31:5) Ments ki engem a Hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

5  (31:6) Kezedre Bízom lelkemet, te Váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

6  (31:7) Gyûlölöm a hazug Hiúságok Híveit, és az Úrban Bízom én.

7  (31:8) Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért Meglátod Nyomorúságomat és megismered a Háborúságokban lelkemet;

8  (31:9) És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sõt Tágas térre állatod Lábaimat.

9  (31:10) Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a Búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

10  (31:11) Mert Bánatban enyészik életem, és Sóhajtásban Múlnak éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

11  (31:12) Temérdek üldözõm miatt Csúfsággá lettem, Kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az Utczán Látnak, elfutnak tõlem.

12  (31:13) Töröltettem, Akár a halott, az emlékezetbõl; Olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

13  (31:14) Mert hallottam sokak Rágalmát, Iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt Tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy Elrabolják lelkemet.

14  (31:15) De én benned Bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

15  (31:16) Életem ideje kezedben van: Szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

16  (31:17) Világosítsd meg Orczádat a te Szolgádon, tarts meg engem Jóvoltodból.

17  (31:18) Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy Hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.

18  (31:19) A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen Szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

19  (31:20) Mily bõséges a te Jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, és Megbizonyítasz a te benned Bízókon az emberek fiai elõtt.

20  (31:21) Elrejted õket a te Orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; Sátorban õrzöd õket a Perpatvarkodó nyelvektõl.

21  (31:22) Áldott az Úr, hogy Csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy Megerõsített Városon!

22  (31:23) Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis meghallgattad esedezéseimnek Szavát, mikor Kiáltottam Hozzád.

23  (31:24) Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a Híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!

24  (31:25) Legyetek erõsek és Bátorodjék a ti Szívetek Mindnyájan, a kik Várjátok az Urat!