Zsoltárok 22
1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid Zsoltára. (22:2) Én Istenem, én Istenem, miért Hagytál el engemet? Távol van Megtartásomtól Jajgatásomnak szava.
2 (22:3) Én Istenem, Kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 (22:4) Pedig te szent vagy, a ki Izráel dicséretei között lakozol.
4 (22:5) Benned Bíztak Atyáink; Bíztak és te Megszabadítottad õket.
5 (22:6) Hozzád Kiáltottak és megmenekültek; benned Bíztak és nem szégyenültek meg.
6 (22:7) De én féreg vagyok s nem Férfiú; embereknek Csúfja és a nép útálata.
7 (22:8) A kik engem Látnak, mind Csúfolkodnak rajtam, Félrehúzzák ajkaikat és Hajtogatják fejöket:
8 (22:9) Az Úrra Bízta Magát, mentse meg õt; Szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
9 (22:10) Mert te Hozták ki engem Anyám méhébõl, és te Biztattál engem Anyámnak emlõin.
10 (22:11) Születésem óta a te gondod voltam; Anyám méhétõl fogva te Voltál Istenem.
11 (22:12) Ne légy messze tõlem, mert közel a Nyomorúság, és nincs, a ki Segítsen.
12 (22:13) Tulkok Sokasága Kerített be engem, körûlfogtak engem Básán Bikái.
13 (22:14) Feltátották Rám Szájokat, mint a Ragadozó és Ordító Oroszlán.
14 (22:15) Mint a Víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; Szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
15 (22:16) Erõm Kiszáradt, mint cserép, nyelven ínyemhez tapadt, és a Halál Porába fektetsz engemet.
16 (22:17) Mert ebek vettek körûl engem, a gonoszok serege körûlfogott; átlyukasztották kezeimet és Lábaimat.
17 (22:18) Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek s Bámulnak Rám.
18 (22:19) Megosztoznak Ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 (22:20) De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess Segítségemre.
20 (22:21) Szabadítsd meg lelkemet a Kardtól, s az én egyetlenemet a Kutyák körmeibõl.
21 (22:22) Ments meg engem az Oroszlán Torkából, és a bivalyok szarvai közûl hallgass meg engem.
22 (22:23) Hadd hirdessem nevedet Atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 (22:24) Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai Dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
24 (22:25) Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény Nyomorúságát; és nem rejti el az õ Orczáját elõle, és mikor Kiált Hozzá, meghallgatja.
25 (22:26) Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én Fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
26 (22:27) Esznek a nyomorultak és megelégszenek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen Szívetek örökké!
27 (22:28) Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden Határai, és leborul elõtted a Pogányok minden nemzetsége.
28 (22:29) Mert az Úré a Királyi hatalom, uralkodik a Pogányokon is.
29 (22:30) Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 (22:31) Õt Szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az Utódoknak.
31 (22:32) Eljõnek s hirdetik az õ Igazságát az õ Utánok Való népnek, hogy ezt cselekedte!