Zsoltárok 2

1  Miért dühösködnek a Pogányok, és gondolnak Hiábavalóságot a népek?

2  A föld Királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt Tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:

3  Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le Magunkról köteleiket!

4  Az egekben Lakozó neveti, az Úr Megcsúfolja õket.

5  Majd Szól nékik Haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:

6  Én kentem ám fel az én Királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7  Törvényûl hirdetem: Az Úr Mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8  Kérjed tõlem és odaadom néked a Pogányokat örökségûl, és Birtokodúl a föld Határait.

9  összetöröd õket vasvesszõvel; Széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.

10  Azért, Királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek Bírái!

11  Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12  Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne Bíznak!