Zsoltárok 19

1  Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára. (19:2) Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek Munkáját hirdeti az égboltozat.

2  (19:3) Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

3  (19:4) Nem olyan Szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem Hallható:

4  (19:5) Szózatuk kihat az egész földre, és a Világ végére az õ Mondásuk. A napnak Csinált bennök Sátort.

5  (19:6) Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a Pályát.

6  (19:7) Kijövetele az ég egyik szélétõl s Forgása a Másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.

7  (19:8) Az Úrnak törvénye tökéletes, Megeleveníti a lelket; az Úrnak Bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.

8  (19:9) Az Úrnak rendelései helyesek, Megvidámítják a Szívet; az Úrnak parancsolata Világos, Megvilágosítja a szemeket.

9  (19:10) Az Úrnak félelme tiszta, Megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei Változhatatlanok s mindenestõl fogva Igazságosak.

10  (19:11) Kivánatosabbak az Aranynál, még a sok Szín-Aranynál is; és édesebbek a méznél, még a Szín-méznél is.

11  (19:12) Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

12  (19:13) Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl Tisztíts meg engemet.

13  (19:14) Tartsd Távol a te Szolgádat a Szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek sok vétektõl.

14  (19:15) Legyenek kedvedre Valók Szájam Mondásai, és az én Szívem gondolatai elõtted legyenek, oh Uram, Kõsziklám és Megváltóm.