Zsoltárok 18
1 Az éneklõmesternek, az Úr Szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr Megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl. (18:2) És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
2 (18:3) Az Úr az én Kõsziklám, Váram és Szabadítóm; az én Istenem, az én Kõsziklám, õ benne Bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
3 (18:4) Az Úrhoz Kiáltok, a ki dicséretre Méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
4 (18:5) Halál kötelei vettek körûl, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
5 (18:6) A Seol kötelei vettek körûl; a Halál tõrei fogtak meg engem.
6 (18:7) Szükségemben az Urat Hívtam, és az én Istenemhez Kiáltottam; szavamat Meghallá Templomából, és Kiáltásom eljutott füleibe.
7 (18:8) Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és Megindúltak, mert haragra Gyúlt.
8 (18:9) Füst Szállt fel Orrából, és Szájából emésztõ tûz; Izzó szén gerjedt belõle.
9 (18:10) Lahajtotta az eget és Leszállt, és Homály volt Lábai alatt.
10 (18:11) Kérubon haladt és röpült, és a szelek Szárnyain suhant.
11 (18:12) A sötétséget tette rejtekhelyévé; Sátora körûlötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
12 (18:13) Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
13 (18:14) És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ hullt és eleven szén.
14 (18:15) És Kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, Villámokat Szórt és Megháborította azokat.
15 (18:16) És Meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a Világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének Fuvásától.
16 (18:17) Lenyúlt a Magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
17 (18:18) Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak Nálamnál.
18 (18:19) Rám jöttek veszedelmem Napján; de az Úr volt az én Támaszom.
19 (18:20) És kivitt engem Tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
20 (18:21) Az Úr megfizetett nékem Igazságom szerint, kezeimnek Tisztasága szerint fizetett meg nékem;
21 (18:22) Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem Távoztam el az én Istenemtõl.
22 (18:23) Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem Hánytam el Magamtól.
23 (18:24) És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
24 (18:25) És megfizetett nékem az Úr az én Igazságom szerint; kezeim Tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
25 (18:26) Az irgalmashoz irgalmas vagy; a tökéleteshez tökéletes vagy.
26 (18:27) A Tisztával tiszta vagy; s a Visszáshoz Visszás vagy.
27 (18:28) Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket Megalázod;
28 (18:29) Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem Megvilágosítja az én sötétségemet.
29 (18:30) Mert általad Táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
30 (18:31) Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik Bíznak benne.
31 (18:32) Mert kicsoda Isten az Úron kivûl? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivûl?
32 (18:33) Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:
33 (18:34) Olyanná teszi Lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
34 (18:35) Õ Tanítja kezemet a harczra, karjaim Meghajlítják az Érczíjat.
35 (18:36) És adtad nékem a te idvességednek Paizsát, és a te jobbod Megszilárdított engem, és a te Jóvoltod felmagasztalt engem.
36 (18:37) Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem Tántorogtak Lábaim.
37 (18:38) Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, Míg meg nem semmisültek.
38 (18:39) összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; Lábaim Alá hullanak.
39 (18:40) Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, Alám görbeszted az ellenem felkelõket.
40 (18:41) És megadtad, hogy ellenségeim Meghátráltak, és az én gyûlölõimet Elpusztíthattam.
41 (18:42) Kiáltottak, de nem volt Szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
42 (18:43) És Apróra törtem õket, a milyen a szél elé Való por, és megtapodtam õket mint útcza Sarát.
43 (18:44) Megmentettél engem a nép Pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép Szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
44 (18:45) A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
45 (18:46) Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ Zárt helyeikbõl.
46 (18:47) Él az Úr és áldott az én Kõsziklám; magasztaltassék Hát az én idvességemnek Istene;
47 (18:48) Az Isten, a ki Bosszút áll értem, és népeket Hajlít Alám;
48 (18:49) A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl Megszabadítasz engem.
49 (18:50) Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
50 (18:51) Nagy Segítséget ád az õ Királyának és Irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ Magvával mindörökké.