Zsoltárok 16

1  Dávid Miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned Bízom.

2  Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted Való Jóm nincsen.

3  A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

4  Megsokasodnak Fájdalmaik, a kik Más isten Után sietnek; nem áldozom meg véres Italáldozatjokat és nem veszem nyelvöket ajkaimra.

5  Az Úr az én Osztályos részem és poharam; te Támogatod az én sorsomat.

6  Az én részem kies helyre esett, Nyilván szép örökség jutott nékem.

7  Áldom az Urat, a ki Tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

8  Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

9  Azért örûl az én Szívem és örvendez az én lelkem; testem is Biztosságban lakozik.

10  Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented Rothadást Lásson.

11  Te Tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.