Zsoltárok 144

1  Dávidé. Áldott az Úr, az én Kõváram, a ki Hadakozásra Tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

2  Jóltevõm és Megoltalmazóm, Mentõváram és Szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én Bízom: õ veti Alám népemet.

3  Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van Reá?!

4  Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

5  Uram, Hajlítsd meg egeidet és Szállj Alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

6  Lövelj Villámot és Hányd szerte õket; Bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

7  Nyújtsd le kezeidet a Magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;

8  A kiknek Szájok Hazugságot beszél, s jobb kezök a Hamisság jobb keze.

9  Isten! Új éneket éneklek néked; Tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

10  Ki Segítséget ád a Királyoknak, s megmenti Dávidot, az õ Szolgáját a gonosz Szablyától.

11  Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek Szájok Hazugságot beszél, s jobbkezök a Hamisság jobbkeze.

12  Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a Plánták, Nagyokká nõve Ifjú korukban; Leányaink, mint a templom Mintájára kifaragott oszlopok.

13  Legyenek telve Tárházaink, eledelt eledelre Szolgáltassanak; juhaink Százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.

14  ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem Kirohanás, sem Kiáltozás ne legyen a mi Utczáinkon.

15  Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.