Zsoltárok 143

1  Dávid Zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél Imádságomra; hûséged és Igazságod szerint hallgass meg engemet.

2  Ne Szállj perbe a te Szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!

3  Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja életemet; Betaszít engem a sötétségbe, a milyen a régen megholtaké!

4  Elcsügged bennem a lelkem, Felháborodik bennem a Szívem!

5  Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed Munkáiról elmélkedem.

6  Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint Szomjú föld, úgy eped Utánad. Szela.

7  Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el Orczádat elõlem hogy ne legyek Hasonló a Sírba Szállókhoz.

8  Korán hallasd velem kegyelmedet, mert Bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen Járjak, mert Hozzád emelem lelkemet!

9  Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; Hozzád menekülök!

10  Taníts meg engem a te akaratodat Teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te Jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.

11  Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a Nyomorúságból a te Igazságodért!

12  És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és Veszítsd el mindazokat, a kik Szorongatják lelkemet; mert Szolgád vagyok.