Zsoltárok 142

1  Dávid Tanítása; Imádság a barlangban létekor. (142:2) Fenszóval Hívom az Urat, Fenszóval könyörgök az Úrhoz.

2  (142:3) Kiöntöm elõtte panaszomat, Kitárom elõtte Nyomorúságomat,

3  (142:4) Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen Járok, tõrt Hánytak elém.

4  (142:5) Tekints jobbra és Lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen Számomra menedék; senki sem Tudakozódik felõlem.

5  (142:6) Hívlak téged, oh Uram, s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élõknek földén;

6  (142:7) Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak Nálamnál!

7  (142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körûl, mikor Jól teszel majd velem.