Zsoltárok 140

1  Az éneklõmesternek, Dávid Zsoltára. (140:2) Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok Férfitól védj meg engemet!

2  (140:3) A kik gonoszt gondolnak Szívökben, és minden nap Háborút kezdenek.

3  (140:4) Nyelvöket Élesítik, mint a Kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

4  (140:5) Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok Férfitól védj meg engemet! A kik megejteni Szándékoznak lépéseimet.

5  (140:6) Tõrt Hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; Hálót Terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

6  (140:7) Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem Szavát!

7  (140:8) Én Uram, Istenem, Szabadításom ereje: fedezd be fejemet a Háború Napján!

8  (140:9) Ne add meg Uram, a mit a gonosz Kíván; rossz Szándékát ne Segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.

9  (140:10) A körûltem ólálkodóknak fejét Borítsa be ajkaiknak átka.

10  (140:11) Eleven szenek hulljanak Reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

11  (140:12) A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, Míg nyaka szakad.

12  (140:13) Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak Jogát.

13  (140:14) Csak az igazak Magasztalják a te nevedet, s Orczád elõtt lakoznak az Igazságosak!