Zsoltárok 137

1  Babilon Folyóvizeinél, ott ültünk és Sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

2  A Fûzfákra, közepette, oda függesztettük Hárfáinkat,

3  Mert Énekszóra Nógattak ott Elfogóink, Kínzóink pedig Víg dalra, Mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közûl!

4  Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?

5  Ha elfelejtkezem Rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el Rólam az én jobbkezem!

6  Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem Rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én Vigasságom fejének!

7  Emlékezzél meg, Uram, az Edom Fiairól, a kik azt Mondták Jeruzsálem Napján: Rontsátok le, Rontsátok le fenékig!

8  Babilon Leánya, te Pusztulóra Vált! Áldott legyen a ki megfizet néked Gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

9  Áldott legyen, a ki megragadja és Sziklához paskolja kisdedeidet!