Zsoltárok 132

1  Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden Nyomorúságáról;

2  A ki megesküdt az Úrnak, Fogadást tõn a Jákób Istenének:

3  Nem megyek be Sátoros Házamba, nem Hágok fel Háló-Nyoszolyámba;

4  Nem Bocsátok álmot szemeimre s Pilláimra szendert;

5  Míg helyet nem Találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

6  Ímé, hallottunk Róla Efratában; Rátaláltunk Jaar térségein:

7  Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le Lábainak Zsámolyához!

8  Indulj Uram, a te Nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak Ládája!

9  Papjaid öltözködjenek Igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

10  Dávidért, a te Szolgádért, ne fordulj el felkented Színétõl!

11  Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el Attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

12  Ha Megtartják fiaid szövetségemet és Bizonyságomat, a melyekre Megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

13  Mert a Siont Választotta ki az Úr, azt szerette meg Magának lakhelyûl:

14  Ez lesz Nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

15  Eleséggel Megáldom gazdagon, szegényeit Jóltartom kenyérrel;

16  Papjait meg Felruházom Szabadítással, és Vígan örvendeznek kegyeltjei.

17  Megnövesztem ott Dávidnak Hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

18  Ellenségeire szégyent Borítok, rajta pedig Koronája ragyog.