Zsoltárok 109
1 Az éneklõmesternek, Dávidé; Zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2 Mert a gonosznak Szája és az álnokságnak Szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 És körûlvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkûl.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig Imádkozom.
5 Roszszal fizetnek nékem a Jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
6 Állíts fölibe gonoszt, és Vádló álljon az õ jobb keze felõl.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az Imádsága is bûnné legyen.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a Hivatalát Más foglalja el.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl Távol keressenek eledelt.
11 Foglalja le minden Jószágát az Uzsorás, és idegenek Ragadozzák el szerzeményét.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson Iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
13 Veszszen ki az õ maradéka; a Második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és Anyjának bûne el ne töröltessék!
15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett Szívût, hogy megölje.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért Távozék az el õ tõle.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a Ruháját, azért ment beléje, mint a Víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
19 Legyen az néki Palástul, a melybe Beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze Magát.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én Vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 De te, én Uram, Istenem, Bánj velem a te nevedért; mivelhogy Jó a te kegyelmed, Szabadíts meg engem!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a Szívem is Megsebesíttetett én bennem.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ Megnyúlásakor; ide s tova Hányattatom, mint a Sáska.
24 Térdeim Tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
25 Sõt Gyalázatossá lettem elõttök; ha Látnak engem, fejöket Csóválják.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; Szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 Hadd Tudják meg, hogy a te kezed Munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te Szolgád.
29 öltözzenek az én Vádlóim Gyalázatba, és Burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én Számmal, és dicsérem õt a Sokaság közepette!
31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy Megszabadítsa Azoktól, a kik Elítélik annak lelkét.