«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Zsoltárok 104

1  Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2  A ki körûlvette Magát Világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy Kárpitot;

3  A ki vizeken Építi fel az õ Palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, Jár a szeleknek Szárnyain;

4  A ki a szeleket teszi követeivé, a Lángoló tüzet Szolgáivá.

5  Õ Fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

6  Vízáradattal, mint egy Ruhával Borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

7  Egy Kiáltásodtól Eloszlának, és mennydörgésednek Szavától Szétriadának.

8  Hegyek emelkedének fel és völgyek Szállának Alá arra a helyre, a melyet Fundáltál nékik.

9  Határt vetettél, a melyet át nem Hágnak; nem térnek vissza a földnek Elborítására.

10  A ki Elbocsátja a Forrásokat a völgyekbe, hogy Folydogáljanak a hegyek között;

11  Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is Megoltsák Szomjúságukat.

12  Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közûl Hangicsálnak.

13  A ki megöntözi a hegyeket az õ Palotájából; a te Munkáidnak gyümölcsébõl Megelégíttetik a föld.

14  A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek Hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

15  És bort, a mely Megvidámítja a Halandónak Szívét, fényesebbé teszi az Orczát az Olajnál; és kenyeret, a mely Megerõsíti a Halandónak Szívét.

16  Megelégíttetnek az Úrnak Fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket Plántált;

17  A melyeken madarak fészkelnek: az Eszterág, a melynek a cziprusok a Háza.

18  A magas hegyek a vadkecskéknek, a Sziklák a hörcsögöknek menedéke.

19  Teremtett holdat ünnepeknek Mutatására; a napot, a mely Lenyugovását tudja.

20  Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben Szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

21  Az Oroszlánkölykök, a melyek Ordítanak a Prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

22  Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

23  Az ember Munkájára megy ki, és az õ Dolgára mind estvéig.

24  Mily Számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te Gazdagságoddal.

25  Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a Megszámlálhatatlan Csúszók; Apró állatok nagyokkal együtt.

26  Amott Gályák Járnak s czethal, a melyet azért Formáltál, hogy Játszadozzék benne.

27  Mindazok te Reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.

28  Adsz nékik és õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te Jóvoltoddal.

29  Elfordítod Orczádat, Megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és Porrá lesznek újra.

30  Kibocsátod a te lelkedet, Megújulnak, és újjá teszed a földnek Színét.

31  Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;

32  A ki, ha Rátekint e földre, megrendûl az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

33  Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a Míg vagyok!

34  Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

35  Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23