Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak Imádsága, a mikor eleped és kiönti Panaszát az Úr elé. (102:2) Uram, hallgasd meg az én Imádságomat, és Kiáltásom jusson te Hozzád!
2 (102:3) Ne rejtsd el a te Orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd Hozzám a te füledet; mikor Kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 (102:4) Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
4 (102:5) Letaroltatott és Megszáradt, mint a fû az én Szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
5 (102:6) Nyögésemnek Szavától csontom a Húsomhoz ragadt.
6 (102:7) Hasonló vagyok a pusztai Pelikánhoz; Olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 (102:8) Virrasztok és olyan vagyok, mint a Magános Madár a Háztetõn.
8 (102:9) Minden napon Gyaláznak engem ellenségeim, Csúfolóim esküsznek én Reám.
9 (102:10) Bizony a port eszem kenyér Gyanánt, és italomat könyekkel Vegyítem,
10 (102:11) A te Felindulásod és Búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 (102:12) Napjaim olyanok, mint a Megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, Megszáradtam.
12 (102:13) De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre áll.
13 (102:14) Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
14 (102:15) Mert kedvelik a te Szolgáid annak köveit, és a Porát is Kímélik.
15 (102:16) És félik a népek az Úrnak nevét, és a földnek minden Királya a te dicsõségedet;
16 (102:17) Mivelhogy az Úr Megépítette a Siont, Megláttatta Magát az õ dicsõségében.
17 (102:18) Oda fordult a Gyámoltalanok Imádsága felé, és azoknak Imádságát meg nem útálta.
18 (102:19) Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
19 (102:20) Mert Alátekintett az õ szentségének Magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
20 (102:21) Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a Halálnak fiait.
21 (102:22) Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
22 (102:23) Mikor egybegyûlnek a népek Mindnyájan, és az Országok, hogy Szolgáljanak az Úrnak.
23 (102:24) Megsanyargatta az én erõmet ez útban, Megrövidítette napjaimat.
24 (102:25) Ezt Mondám: Én Istenem! Ne Vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 (102:26) Régente Fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek Munkája.
26 (102:27) Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, Elváltoztatod azokat, és Elváltoznak.
27 (102:28) De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 (102:29) A te Szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen Megáll elõtted.