Zsoltárok 10

1  Uram, miért állasz Távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

2  A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

3  Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének Kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

4  A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

5  Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, Elfújja minden ellenségét.

6  Azt mondja Szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.

7  Szája telve átkozódással, Csalárdsággal és Erõszakossággal; nyelve alatt Hamisság és álnokság.

8  Az Utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

9  Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az Oroszlán az õ Barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt Hálójába foghatja azt.

10  Lenyomja, tiporja és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

11  Azt mondja Szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette Arczát; nem is Látott soha!

12  Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet: ne feledkezzél el a szegényekrõl!

13  Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja Szívében: Nem keresed rajta.

14  Te Látod ezt, mert te megnézed a Hamisságot és a Fájdalmat, hogy Rávessed kezed. Te Reád hagyja Magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

15  Törd össze a gonosznak Karját; és keressed a rosszon az õ Gonoszságát, Míg Már nem Találsz.

16  Az Úr Király mindenha és mindörökké; a Pogányok kivesznek az õ földjérõl.

17  A szegények Kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted Szívöket, füleiddel figyelmezel,

18  Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé Már ne rettentsen a földbõl Való ember.