Példabeszédek 6

1  Fiam! ha kezes lettél a te Barátodért, és kezedet Adván kötelezted magadat Másért:

2  Szádnak beszédei által estél tõrbe, Megfogattattál a te Szádnak beszédivel.

3  Ezt Míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te Felebarátodnak kezébe Jutottál; eredj, Alázd meg magadat, és Kényszerítsd Felebarátodat.

4  Még álmot se engedj szemeidnek, se Szunnyadást szemöldökidnek,

5  Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a Vadász kezébõl, és mint a Madár a Madarásznak kezébõl.

6  Eredj a Hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!

7  A kinek nincs vezére, Igazgatója, vagy ura,

8  Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, Aratáskor gyûjti eledelét.

9  Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

10  Még egy kis álom, még egy kis Szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

11  Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos Férfiú!

12  Haszontalan ember, hamis Férfiú, a ki álnok Szájjal Jár,

13  A ki hunyorgat szemeivel; Lábaival is Szól, és ujjaival jelt ád.

14  Álnokság van az õ Szívében, gonoszt forral minden idõben, Háborúságot Indít.

15  Annakokáért hirtelen eljõ az õ Nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz Gyógyulása.

16  E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:

17  A kevély szemek, a hazug nyelv és az ártatlan vért Ontó kezek,

18  Az álnok gondolatokat Forraló elme, a gonoszra sietséggel Futó Lábak,

19  A Hazugságlehelõ hamis Tanú, és a ki szerez Háborúságokat az atyafiak között!

20  Õrizd meg, fiam, Atyád Parancsolatját, és Anyád Tanítását el ne hagyd.

21  Kösd azokat Szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.

22  Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

23  Mert szövétnek a parancsolat és a Tudomány Világosság, és életnek úta a Tanító-feddések.

24  Hogy a gonosz Asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.

25  Ne Kívánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

26  Mert a Parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és Más férfi felesége Drága életet Vadász!

27  Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy Ruhái meg ne égnének?

28  Vagy Járhat-é valaki elevenszénen, hogy Lábai meg ne égnének?

29  Így van, valaki bemegy Felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

30  Nem útálják meg a Lopót, ha lop az õ Kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

31  És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ Házának minden Marháját érette adhatja;

32  A ki pedig asszonynyal Paráználkodik, bolond; a ki Magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

33  Vereséget és Gyalázatot nyer, és az õ Gyalázatja el nem töröltetik.

34  Mert a féltékenység a Férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a Bosszúállásnak Napján.

35  Nem gondol semmi Váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok Ajándékot adsz is neki.