Példabeszédek 5

1  Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz; az én értelmemre hajtsd a te füledet,

2  Hogy megtartsd a Meggondolást, és a Tudományt a te ajakid megõrizzék.

3  Mert Színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és Símább az Olajnál az õ ínye.

4  De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

5  Az õ Lábai a Halálra mennek, az õ léptei a Sírba törekszenek.

6  Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei Változókká lettek, a nélkûl, hogy õ eszébe venné.

7  Most azért fiaim, hallgassatok engem, és ne Távozzatok el Számnak beszéditõl!

8  Távoztasd el Attól útadat, és ne közelgess Házának Ajtajához,

9  Hogy Másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

10  Hogy ne az idegenek teljenek be a te Marháiddal, és a te keresményed Más Házába ne jusson.

11  Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te Húsod és a te tested,

12  És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi Tanítást, és a Fenyítéket útálta az én elmém,

13  És nem hallgattam az én vezetõim Szavát, és az én Tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

14  Kevés Híja volt, hogy minden Gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

15  Igyál vizet a te Kútadból, és a te Forrásod közepibõl Folyóvizet.

16  Kifolyjanak-é a te Forrásid, az Utczákra a te vized Folyásai?

17  Egyedûl tieid legyenek, és nem az idegenekéi veled.

18  Legyen a te Forrásod áldott, és örvendezz a te Ifjúságod feleségének.

19  A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi Elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

20  És miért Bujdosnál, fiam, az idegen Után, és ölelnéd keblét az idegennek?

21  Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

22  A maga álnokságai Fogják meg az istentelent, és a Saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

23  Õ meghal Fenyíték Híján, és Bolondságának Sokasága miatt Támolyog.