Példabeszédek 29
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, Gyógyíthatatlanul.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, Sóhajt a nép.
3 A bölcseség-szeretõ ember Megvídámítja az õ Atyját; a ki pedig a Paráznákhoz adja Magát, elveszti a vagyont.
4 A Király Igazsággal Erõsíti meg az Országot; a ki pedig Ajándékot vesz, elrontja azt.
5 A Férfiú, a ki hizelkedik Barátjának, Hálót vet annak Lábai elé.
6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és Vígad.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 A Csúfoló férfiak Fellobbantják a Várost; de a bölcsek Elfordítják a h aragot.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, Akár Felháborodik, Akár nevet, nincs nyugodalom.
10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig Oltalmazzák annak életét.
11 Az õ egész Indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre Megcsendesíti azt.
12 A mely Uralkodó a Hamisságnak beszédire hallgat, annak minden Szolgái latrok.
13 A szegény és az Uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr Világosítja meg.
14 A mely Király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké Megáll.
15 A vesszõ és Dorgálás bölcsességet ád; de a Szabadjára hagyott gyermek Megszégyeníti az õ Anyját.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18 Mikor nincs mennyei Látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
21 A ki Lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ Szolgáját, végre az lesz a Fiú.
22 A haragos Háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
23 Az embernek kevélysége Megalázza õt; az Alázatos pedig tisztességet nyer.
24 A ki osztozik a Lopóval, gyûlöli az Magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 Az emberektõl Való félelem tõrt vet; de a ki Bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Sokan keresik a fejedelemnek Orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton Járó.