Példabeszédek 24

1  Ne Irígykedjél a gonosztevõkre, se ne Kivánj azokkal lenni.

2  Mert Pusztítást gondol az õ Szívök, és bajt Szólnak az õ ajkaik.

3  Bölcseség által Építtetik a Ház, és értelemmel Erõsíttetik meg.

4  És Tudomány által telnek meg a Kamarák minden Drága és gyönyörûséges Marhával.

5  A bölcs Férfiú erõs, és a Tudós ember nagy erejû.

6  Mert az eszes Tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a Megmaradás a Tanácsosok Sokasága által van.

7  Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ Száját.

8  A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek Hívják.

9  A balgatag dolognak Gondolása bûn; és a Rágalmazó az ember elõtt útálatos.

10  Ha Lágyan viselted magadat a Nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.

11  Szabadítsd meg azokat, a kik a Halálra vitetnek, és a kik a megöletésre Tántorognak, Tartóztasd meg!

12  Ha azt Mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki Vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.

13  Egyél, fiam, mézet, mert Jó; és a Színméz édes a te ínyednek.

14  Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt Megtalálod, akkor lesz Jó véged, és a te reménységed el nem vész!

15  Ne leselkedjél, oh istentelen, az igaznak Háza ellen, ne Pusztítsd el az õ ágyasházát!

16  Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy Nyavalyával is elvesznek.

17  Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne Vígadjon a te Szíved,

18  Hogy az Úr meg ne Lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne Fordítsa Arról az õ Haragját te Reád.

19  Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne Irígykedjél az istentelenekre;

20  Mert a gonosznak nem lesz Jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

21  Féld az Urat, fiam, és a Királyt; a Pártütõk közé ne elegyedjél.

22  Mert hirtelenséggel Feltámad az õ Nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

23  Ezek is a bölcsek szavai. Személyt Válogatni az ítéletben nem Jó.

24  A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt Megátkozzák a népek, Megútálják a nemzetek.

25  A kik pedig megfeddik a bûnöst, azoknak gyönyörûségökre lesz, és Jó áldás Száll Reájok!

26  Ajkakat Csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

27  Szerezd el kivûl a te dolgodat, és Készíts elõ a te mezõdben; Annakutána Építsd a Házadat.

28  Ne légy Bizonyság ok nélkûl a te Felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?

29  Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.

30  A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.

31  És ímé, mindenütt felverte a tövis, és Színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.

32  Melyet én Látván Gondolkodám, és nézvén, ezt a Tanulságot vevém Abból:

33  Egy kis álom, egy kis Szunnyadás, egy kis kézösszetevés az Alvásra,

34  És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos Férfiú.