Példabeszédek 16
1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Minden útai Tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket Vizsgálja, az Úr az!
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindent teremtett az Úr az õ maga Czéljára; az istentelent is a büntetésnek Napjára.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom Rá, hogy nem marad büntetlen.
6 Könyörületességgel és Igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által Távozhatunk el a Gonosztól.
7 Mikor Jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is Jóakaróivá teszi.
8 Jobb a kevés Igazsággal, mint a gazdag jövedelem Hamissággal.
9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak Járását.
10 Jósige van a Király ajkain; az ítéletben ne Szóljon Hamisságot az õ Szája.
11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
12 Útálatos legyen a Királyoknál istentelenséget cselekedni; mert Igazsággal Erõsíttetik meg a Királyiszék.
13 Kedvesek a Királyoknak az igaz beszédek; és az Igazmondót szereti a Király.
14 A Királynak felgerjedt haragja, olyan, mint a Halál követe; de a bölcs Férfiú Leszállítja azt.
15 A Királynak Vídám Orczájában élet van; Jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16 Szerzeni bölcseséget, oh mennyivel jobb az Aranynál; és szerzeni eszességet, Kivánatosb az ezüstnél!
17 Az igazak Országútja Eltávozás a Gonosztól; megtartja Magát az, a ki megõrizi az õ útát.
18 A Megromlás elõtt kevélység Jár, és az eset elõtt Felfuvalkodottság.
19 Jobb Alázatos lélekkel lenni a Szelídekkel, mint Zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 A ki figyelmez az igére, Jót nyer: és a ki Bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 A ki elméjében bölcs, Hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a Tudományt.
22 Életnek Kútfeje az értelem annak, a ki Bírja azt; de a bolondok Fenyítéke Bolondságuk.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ Száját, és az õ ajkain öregbíti a Tudományt.
24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és Meggyógyítói a tetemeknek.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a Halálnak úta.
26 A Munkálkodó lelke Magának Munkálkodik; mert az õ Szája Kényszeríti õt.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28 A gonosz ember versengést szerez, és a Susárló Elválasztja a Jóbarátokat.
29 Az erõszakos ember elhiteti az õ Felebarátját, és nem Jó úton viszi õt.
30 A ki Behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, Már véghez vitte a Gonoszságot.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az Igazságnak útában Találtatik.
32 Jobb a Hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga Indulatján, Annál, a ki Várost vesz meg.
33 Az ember keblében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.