Példabeszédek 15
1 Az engedelmes felelet Elfordítja a harag felgerjedését; a Megbántó beszéd pedig Támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél Jó Tudományt: a tudatlanoknak Száján pedig Bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a Jókat és gonoszokat.
4 A nyelv Szelídsége életnek Fája; az abban Való Hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond Megútálja az õ Atyjának Tanítását; a ki pedig megbecsüli a Dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak Házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig Háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek Tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyör gése pedig kedves néki.
9 Útálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az Igazságot, szereti.
10 Gonosz Dorgálás jõ arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a Fenyítéket, meghal.
11 A Sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel Inkább az emberek Szíve.
12 Nem szereti a Csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.
13 A Vidám elme Megvidámítja az Orczát; de a Szívnek Bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a Tudományt; a tudatlanok Szája pedig legel Bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek Nyomorúságosak;a Vidám elméjûnek pedig szünetlen lakodalma van.
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol Háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a Hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos Férfiú szerez Háborúságot; a Hosszútûrõ pedig Lecsendesíti a Háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs Fiú örvendezteti az Atyját; a bolond ember pedig Megútálja az Anyját.
21 A Bolondság öröme az esztelenségnek; de az értelmes Férfiú Igazán Jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs Tanács; de a Tanácsosok Sokaságában elõmennek.
23 öröme van az embernek Szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen Jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember Számára, hogy Eltávozzék a Pokoltól, a mely Aláfelé van.
25 A kevélyeknek Házát kiszakgatja az Úr; Megerõsíti pedig az özvegynek Határát.
26 Útálatosok az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ Házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az Ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit Szóljon; az istenteleneknek pedig Szája ontja a gonoszt.
29 Messze van az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek Világa Megvídámítja a Szívet; a Jó Hír Megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja a z életnek Dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja Magát az erkölcsi Tanítástól, Megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek Tudománya, és a tisztességnek elõtte Jár az Alázatosság.