4 Mózes 32
1 Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor Látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani Való hely:
2 Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és Szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, Mondván:
3 Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon:
4 A föld, a melyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete elõtt, Baromtartó föld az; a te Szolgáidnak pedig sok Marhájok van.
5 És Mondának: Hogyha kedvet Találtunk a te szemeid elõtt, adassék ez a föld a te Szolgáidnak örökségûl, ne Vígy minket át a Jordánon.
6 Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti Atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?
7 És miért Idegenítitek el Izráel fiainak Szívét, hogy által ne menjenek a földre, a melyet adott nékik az Úr?
8 A ti Atyáitok cselekedtek így, mikor Elbocsátám õket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet;
9 Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és Elidegeníték Izráel fiainak Szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, a melyet adott vala nékik az Úr.
10 Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, Mondván:
11 Nem Látják meg azok az emberek, a kik feljöttek Égyiptomból, Húsz esztendõstõl fogva és feljebb, azt a földet, a mely felõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen Jártak én Utánam;
12 Kivéve a Kanizeus Kálebet, a Jéfunné Fiát és Józsuét, a Nún Fiát, mivelhogy tökéletesen Jártak az Úr Után.
13 És megharaguvék az Úr Izráelre, és Bujdostatá õket a Pusztában negyven esztendeig; Míg megemészteték az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei elõtt.
14 És ímé Feltámadtatok a ti Atyáitok helyett, bûnös emberek maradékai, hogy az Úr Haragjának tûzét még öregbítsétek Izráel ellen.
15 Hogyha elfordultok az õ Utaitól, még Tovább is otthagyja õt a Pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.
16 És Járulának közelebb õ Hozzá, és Mondának: Barmainknak juhaklokat Építünk itt, és a mi kicsinyeinknek Városokat;
17 Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai elõtt, Míg beviszszük õket az õ helyökre; gyermekeink pedig a Kerített Városokban maradnak e földnek lakosai miatt.
18 Vissza nem térünk addig a mi Házainkhoz, a Míg Izráel fiai közûl meg nem kapja kiki az õ örökségét.
19 Mert nem veszünk mi részt az örökségben õ velök a Jordánon Túl és Tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felõl.
20 És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, a mit Szóltok; ha az Úr elõtt készültök fel a hadra;
21 És átmegy közûletek minden fegyveres a Jordánon az Úr elõtt, Míg kiûzi az õ ellenségeit maga elõtt;
22 És csak Azután tértek vissza, ha az a föld Meghódol az Úr elõtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr elõtt, és Izráel elõtt, és az a föld Birtokotokká lesz néktek az Úr elõtt.
23 Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és Gondoljátok meg, hogy a ti bûnötöknek büntetése Utólér benneteket!
24 Építsetek magatoknak Városokat a ti kicsinyeitek Számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de a mit fogadtatok, azt megcselekedjétek.
25 És Szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, Mondván: A te Szolgáid úgy cselekesznek, a mint az én Uram parancsolja.
26 A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád Városaiban;
27 A te Szolgáid pedig átmennek Mindnyájan hadra felkészülve, harczolni az Úr elõtt, a miképen az én Uram Szól.
28 Parancsot ada azért õ felõlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún Fiának, és az Izráel fiai törzseibõl Való Atyák fejeinek,
29 És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, Mindnyájan hadakozni készen az Úr elõtt, és Meghódol a föld ti elõttetek: akkor Adjátok nékik a Gileád földét Birtokúl.
30 Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén.
31 És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, Mondván: A mit mondott az Úr a te Szolgáidnak, akképen cselekeszünk.
32 Mi átmegyünk fegyveresen az Úr elõtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünk birtoka a Jordánon innen.
33 Nékik Adá azért Mózes, tudniillik a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József Fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok Királyának Országát, és Ógnak, Básán Királyának Országát; azt a földet az õ Városaival, Határaival, annak a földnek Városait köröskörûl.
34 És Megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,
35 Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát,
36 Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, Kerített Városokat juhaklokkal egyben.
37 A Rúben fiai pedig Megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot,
38 Nébót, Baál-Meont, (Változtatott néven nevezve) és Sibmát. És új neveket Adának a Városoknak, a melyeket Építének.
39 Mákirnak, a Manasse Fiának fiai pedig Gileádba Vonulának, és bevevék azt, és kiûzék az Emoreust, a ki ott vala.
40 Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse Fiának, és lakozék abban.
41 Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és Hívá azokat Jáir falvainak.
42 Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak Városait, és Hívá azt Nobáhnak, a maga nevérõl.