4 Mózes 17

1  És Szóla az Úr Mózesnek, Mondván:

2  Szólj Izráel fiainak, és végy tõlök egy-egy vesszõt az õ Atyáiknak Háza szerint; az õ Atyáik Házának valamennyi fejedelmétõl tizenkét vesszõt; és kinek-kinek a nevét írd fel az õ vesszejére.

3  Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vesszõ esik az õ atyjok Házán ak fejéért.

4  És tedd le azokat a gyülekezet Sátorában a Bizonyság Ládája elé, a hol megjelenek néktek.

5  És lesz, hogy annak a Férfiúnak vesszeje, a kit Elválasztok, kihajt; így Hárítom el Magamról Izráel fiainak Zúgolódásait, a melyekkel Zúgolódnak ti ellenetek.

6  Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és Adának néki mind az õ fejedelmeik egy-egy vesszõt egy-egy fejedelemért; az õ Atyáiknak Házaszerint tizenkét vesszõt; az Áron vesszeje is azok között a vesszõk között vala.

7  És letevé Mózes a vesszõket az Úr elé a Bizonyság Sátorában.

8  És lõn Má snap, hogy beméne Mózes a Bizonyság Sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi Házából Való Áronnak vesszeje, és Hajtást hajtott, és Virágot növelt, és Mandolát érlelt.

9  És Kihozá Mózes mind azokat a vesszõket az Úr Színe elõl mind az Izráel fiai elé, és Miután megnézték vala, vevé kiki az õ vesszejét.

10  És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a Bizonyság Ládája elé, hogy õriztessék ott a Lázadó fiaknak jegyûl, hogy megszünjék az én ellenem Való Zúgolódások, hogy meg ne halljanak.

11  És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta az Úr néki, akképen cselekedék.

12  És Szólának Izráel fiai Mózesnek, Mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi Mindnyájan elveszünk!

13  Valaki közel Járul az Úrnak Sátorához, meghal. Avagy mindenestõl elpusztulunk-é?!