4 Mózes 12

1  Miriám pedig és Áron Szólának Mózes ellen a Kúsita asszony miatt, a kit feleségûl võn, mert Kúsita asszonyt vett vala feleségûl.

2  És Mondának: Avagy csak Mózes által Szólott-é az Úr? avagy nem Szólott-é mi általunk is? És Meghallá az Úr.

3  (Az az ember pedig, Mózes, igen Szelíd vala, minden embernél Inkább, a kik e föld Színén vannak.)

4  Mindjárt monda azért az Úr Mózesnek, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti Hárman a gyülekezetnek Sátorába; és kimenének õk Hárman.

5  Akkor Leszálla az Úr felhõnek Oszlopában, és Megálla a Sátornak Nyílásánál; és Szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten.

6  És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr Prófétája közöttetek, én megjelenek annak Látásban, vagy álomban Szólok azzal.

7  Nem így az én Szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész Házamban Hív.

8  Szemtõl szembe Szólok õ vele, és Nyilvánvanló Látásban; nem Homályos beszédek által, hanem az Úrnak Hasonlatosságát Látja. Miért nem féltetek Hát Szólani az én Szolgám ellen, Mózes ellen?

9  És Felgyúlada az Úr haragja õ Reájok, és elméne.

10  És a felhõ is Eltávozék a Sátor felûl, és ímé Miriám poklos vala, fejér mint a Hó; és Rátekinte Áron Miriámra, és ímé poklos vala.

11  Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne Tulajdonítsad nékünk e bûnt; mert Bolondúl cselekedtünk és vétkeztünk!

12  Kérlek, ne legyen olyan Miriám mint a holt, a melynek Húsa félig megemésztetik, mikor kijõ az õ Anyjának méhébõl.

13  Kiálta azért Mózes az Úrhoz, Mondván: Isten, kérlek, Gyógyítsd meg õt!

14  Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az õ Orczájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a Táboron kivûl, és Azután Hívassék vissza.

15  Kirekeszteték azért Miriám a Táboron Kívûl hét napig. És a nép nem indula Tovább, Míg vissza nem Hívaték Miriám.

16  (13:1) Azután pedig elindula a nép Haséróthból, és Tábort ütének Párán Pusztájában.