Nehemiás 5
1 Lõn pedig nagy Kiáltása a népnek és feleségeiknek az õ atyjokfiai, a Zsidók ellen.
2 Valának, a kik ezt Mondják vala: Fiainkkal és Leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
3 És Valának, a kik ezt Mondják vala: Mind mezeinket, mind szõlõinket, mind Házainkat Zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.
4 Viszontag Valának, a kik ezt Mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a Király Adójáért a mi mezeinkre és szõlõinkre;
5 És ímé, Bár a mi testünk épen olyan, mint a mi Atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az õ fiaik, mi nékünk mégis Rabság Alá kell adnunk fiainkat és Leányainkat, sõt vannak Már rabszolga Leányaink is, és nincs erõnk arra, hogy õket Megválthatnók, hisz mezeink és szõlõink Másokéi Már!
6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor Kiáltásukat s e dolgokat hallottam;
7 És magamba Szállva, gondolkodtam errõl, és megfeddém az Elõljárókat és fõembereket, ezt Mondván nékik: Ti a ti Atyátokfiaival szemben Uzsoráskodtok! És szerzék õ ellenök nagy gyûlést;
8 És Mondám nékik: Mi Megváltottuk a mi Atyánkfiait, a Zsidókat, a kik a Pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg Akarjátok venni a ti Atyátokfiait, s õk nékünk Adják el magokat?! És Hallgatának és nem Tudának felelni semmit.
9 És mondék: Nem Jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében Járni, hogy Valahára ne Gyalázzanak Már minket a Pogányok, a mi ellenségeink?
10 Hiszen én, Atyámfiai és legényeim is pénzt és Gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e Tartozást!
11 Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az õ mezeiket, szõlõiket, olajkerteiket és Házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, Gabonának, bornak és olajnak Századát engedjétek el.
12 És felelének: Visszaadjuk és tõlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor Egybehívám a papokat és megeskettetém õket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
13 Ruhámat is Megrázám és mondék: Épen így Rázzon ki az Isten minden embert az õ Házából és Vagyonából, és épen így legyen Kirázatott és üres, valaki meg nem Teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És Dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.
14 Sõt azon Naptól fogva, melyen Júdának földére Helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes Királynak huszadik esztendejétõl fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én Atyámfia a Helytartónak Járó kenyeret nem evénk.
15 Holott az elõbbi Helytartók, a kik én elõttem Valának, terhelék a népet és vevének tõlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felûl; sõt még legényeik is Zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.
16 Sõt még e kõfalon is dolgoztam; mezõt sem szereztünk; s minden én leg ényeim egybegyûltenek ott a Munkára.
17 Annakfelette a Zsidók, Továbbá a Másfélszáz fõember és a kik jõnek vala mi Hozzánk a körûltünk Lakó Pogányok közûl, az én Asztalomnál esznek vala.
18 A mit minden napra Készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is Készítének nékem, minden Tíz napra vala mindenféle bor bõségesen; és mindemellett sem Kivántam be a Helytartó kenyerét, mert nehéz vala a Szolgálat ezen a népen.
19 Emlékezzél meg Rólam, én Istenem, javamra, Mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!