«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Mikeás 5

1  Seregelj Hát egybe, seregek Leánya! Ostrommal Támadt ellenünk; Pálczával verjék arczul Izráel Biráját!

2  De te, Efratának Bethleheme, Bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belõled Származik nékem, a ki Uralkodó az Izráelen; a kinek Származása eleitõl fogva, öröktõl fogva van.

3  Azért odaadja õket, Míg a szûlõ szûl, de az õ atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz.

4  És Megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak, az õ Istenének fenséges nevével; és Bátorsággal lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek Határáig.

5  És õ a mi békességünk. Ha az Assirus eljõ a mi földünkre és megtapodja Palotáinkat: állatunk ellene hét Pásztort és nyolcz fejedelmi Férfiút.

6  És Megrontják Assiria földjét fegyverrel, Nimród földjét is az õ kapuiban; és Megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljõ és a mi Határunkba lép.

7  És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól Való harmat, mint a Zápor a fûnek, mely nem emberben reménykedik, és nem Bízik embernek fiaiban.

8  És a Jákób maradéka a Pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az Oroszlán az erdei vadak között; mint az Oroszlán-kölyök a juhoknak Nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, a ki tõle Megszabadítson.

9  Erõt vészen a te kezed Szorongatóidon, és minden ellenségeid Kivágattatnak.

10  És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, Kivágom lovaidat közûled, és elvesztem hadi-szekereidet.

11  És Kivágom földednek Városait, és ledöntöm minden erõsségeidet.

12  És Kivágom kezedbõl a bûvszereket, és szemfényvesztõid nem lesznek néked.

13  És Kivágom faragott képeidet és Bálványaidat közûled, és nem Imádod többé kezeidnek Csinálmányait.

14  És kiszaggatom a te berkeidet közûled és Elpusztítom a te Városaidat.

15  És haraggal és hévvel állok Bosszút a Pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23