Máté 21

1  És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két Tanítványt,

2  És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely elõttetek van, és legott Találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az õ vemhét; Oldjátok el és Hozzátok ide nékem.

3  És ha valaki valamit Szól néktek, Mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége Rájuk; és legott el fogja Bocsátani õket.

4  Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a Próféta Mondása, a ki így Szólott:

5  Mondjátok meg Sion Leányának: Imhol jõ néked a te Királyod, Alázatosan és Szamáron ülve, és Teherhordozó Szamárnak vemhén.

6  A Tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,

7  Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsõ Ruháikat Rájuk Teríték, és Ráüle azokra.

8  A Sokaság legnagyobb része pedig felsõ Ruháit az útra Teríté; Mások pedig a Fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.

9  Az elõtte és Utána menõ Sokaság pedig Kiált vala, Mondván: Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a Magasságban!

10  És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, Felháborodék az egész Város, Mondván: Kicsoda ez?

11  A Sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretbõl Való Próféta.

12  És beméne Jézus az Isten Templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és Vásárolnak vala a templomban; és a Pénzváltók asztalait és a Galambárusok székeit Felforgatá.

13  És monda nékik: Meg van írva: Az én Házam Imádság Házának mondatik. Ti pedig azt latroknak Barlangjává tettétek.

14  És menének Hozzá va kok és Sánták a templomban; és Meggyógyítá õket.

15  A fõpapok és írástudók pedig, Látván a Csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik Kiáltottak vala a templomban, és ezt Mondták vala: Hozsánna a Dávid Fiának; haragra gerjedének,

16  És Mondának néki: Hallod mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem Olvastátok-é: A gyermekek és csecsemõk Szája által szereztél dicsõséget?

17  És ott Hagyván õket, kiméne a Városból Bethániába, és ott marada éjjel.

18  Reggel pedig, a Városba visszajövet, megéhezék.

19  És Meglátva egy Figefát az út mellett, oda méne Hozzá, és nem Talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad Ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal Elszárada.

20  És Látván ezt a Tanítványok, Elcsodálkozának, Mondván: Hogyan Száradt el a fügefa oly hirtelen?

21  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e Fügefán esett, hanem ha azt Mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;

22  És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is Kapjátok, ha hisztek.

23  És mikor bement vala a templomba, Hozzámenének a fõpapok és a nép vénei, a mint Tanít vala, Mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?

24  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

25  A János keresztsége honnan vala? Mennybõl-é, vagy emberektõl? Azok pedig tanakodnak vala magukban, Mondván: Ha azt mondjuk: mennybõl, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek Tehát néki?

26  Ha pedig azt mondjuk: emberektõl; félünk a Sokaságtól; mert Jánost Mindnyájan Prófétának Tartják.

27  És felelvén Jézusnak, Mondának: Nem tudjuk. Monda nékik õ is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

28  De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsõhöz, monda: Eredj fiam, Munkálkodjál ma az én szõlõmben.

29  Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de Azután Meggondolván Magát, elméne.

30  A Másikhoz is odamenvén, Hasonlóképen Szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.

31  E kettõ közûl melyik Teljesítette az atya Akaratát? Mondának néki: Az elsõ. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A Vámszedõk és a Parázna nõk megelõznek titeket az Isten Országában.

32  Mert eljött Hozzátok János, az Igazság útján, és nem hittetek néki, a Vámszedõk és a Parázna nõk pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt Láttátok, Azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.

33  Más Példázatot halljatok: Vala egy Házigazda, a ki szõlõt Plántála, és azt gyepûvel körûlvevé, Sajtót ása le benne, és tornyot Építe, és Kiadá azt Munkásoknak, és elutazék.

34  Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé Szolgáit a Munkásokhoz, hogy vegyék át az õ gyümölcsét.

35  És a Munkások Megfogván az õ Szolgáit, az egyiket megverék, a Másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.

36  Ismét külde Más Szolgákat, többet mint elõbb; és azokkal is úgy cselekedének.

37  Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga Fiát, ezt Mondván: A fiamat meg Fogják becsülni.

38  De a Munkások, Meglátván a Fiút, Mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, és foglaljuk el az õ örökségét.

39  És Megfogván õt, kiveték a szõlõn Kívül és megölék.

40  Mikor azért megjõ a szõlõnek ura, mit cselekszik ezekkel a Munkásokkal?

41  Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti õket; a szõlõt pedig kiadja Más Munkásoknak, a kik Beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.

42  Monda nékik Jézus: Sohasem Olvastátok-é az írásokban: A mely követ az Építõk megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és Csodálatos a mi szemeink elõtt.

43  Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tõletek az Istennek Országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.

44  És a ki e kõre esik, Szétzúzatik; a kire pedig az esik Reá, szétmorzsolja azt.

45  És a fõpapok és farizeusok Hallván az õ Példázatait, megértették, hogy Róluk Szól.

46  És mikor meg Akarák õt fogni, megfélemlének a Sokaságtól, mivelhogy úgy Tartják vala õt mint Prófétát.