«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Máté 20

1  Mert hasonlatos a mennyeknek Országa a gazdaemberhez, a ki Jó reggel kiméne, hogy Munkásokat fogadjon az õ szõlejébe.

2  Megszerzõdvén pedig a Munkásokkal napi Tíz pénzben, elküldé õket az õ szõlejébe.

3  És kimenvén Három óra Tájban, Láta Másokat, a kik Hivalkodván a piaczon álltak vala.

4  És monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi Igazságos, megadom néktek.

5  Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra Tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.

6  Tizenegy óra Tájban is kimenvén, Talála Másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, Hivalkodván?

7  Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi Igazságos, Megkapjátok.

8  Mikor pedig beestveledék, monda a szõlõnek ura az õ vinczellérjének: Hívd elõ a Munkásokat, és add ki nékik a bért, az Utolsóktól kezdve mind az elsõkig.

9  És jövén a Tizenegyórásak, fejenként Tíz-Tíz pénzt võnek.

10  Jövén Azután az elsõk, azt Gondolják vala, hogy õk többet kapnak; de õk is Tíz-Tíz pénzt võnek fejenként.

11  A mint pedig fölvevék, Zúgolódnak vala a Házigazda ellen,

12  Mondván: Azok az Utolsók egyetlen óráig Munkálkodtak és egyenlõkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hõségét szenvedtük.

13  Õ pedig felelvén, monda azok közûl egynek: Barátom, nem cselekszem Igazságtalanúl veled; avagy nem Tíz pénzben szerzõdtél-é meg velem?

14  Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az Utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

15  Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, a mit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én Jó vagyok?

16  Ekképen lesznek az Utolsók elsõk és az elsõk Utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a Választottak.

17  És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben Csupán a tizenkét Tanítványt vévén Magához, monda nékik:

18  Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fõpapoknak és írástudóknak; és Halálra Kárhoztatják õt,

19  És a Pogányok kezébe Adják õt, hogy Megcsúfolják és Megostorozzák és keresztre Feszítsék; de harmadnap Föltámad.

20  Ekkor Hozzáméne a Zebedeus fiainak anyja az õ fiaival együtt, Leborulván és kérvén õ tõle valamit.

21  Õ pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te Országodban egyik jobb kezed felõl, a Másik bal kezed felõl.

22  Jézus pedig felelvén, monda: Nem Tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a Pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.

23  És monda nékik: Az én poharamat Megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felõl Való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kinek az én Atyám Elkészítette.

24  És hallva ezt a Tíz, megboszankodék a két testvérre.

25  Jézus pedig Elõszólítván õket, monda: Tudjátok, hogy a Pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.

26  De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen ti Szolgátok;

27  És a ki közöttetek elsõ akar lenni, legyen ti Szolgátok.

28  Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki Szolgáljanak, hanem hogy õ Szolgáljon, és adja az õ életét Váltságúl sokakért.

29  És mikor Jerikóból Távozának, nagy Sokaság követé õt.

30  És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, Meghallván, hogy Jézus arra megy el, Kiált vala, Mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

31  A Sokaság pedig Dorgálja vala õket, hogy hallgassanak; de azok Annál jobban Kiáltnak vala, Mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

32  És Megállván Jézus, Megszólítá õket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?

33  Mondának néki: Azt, Uram, hogy Megnyíljanak a mi szemeink.

34  Jézus pedig Megszánván õket, illeté az õ szemeiket; és a szemeik azonnal Megnyíltak; és követék õt.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23