Máté 18
1 Abban az órában menének a Tanítványok Jézushoz, Mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek Országában?
2 És Elõhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek Országába.
4 A ki azért Megalázza Magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek Országában.
5 És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be;
6 A ki pedig Megbotránkoztat egyet e kicsinyek közûl, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a Nyakára, és a tenger mélységébe vessék.
7 Jaj a Világnak a Botránkozások miatt! Mert szükség, hogy Botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a Botránkozás esik.
8 Ha pedig a te kezed vagy a te Lábad Megbotránkoztat téged, Vágd le azokat és vesd el Magadtól; jobb néked az életre Sántán vagy Csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két Lábbal vettetned az örök tûzre.
9 És ha a te szemed Botránkoztat meg téged, Vájd ki azt és vesd el Magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.
10 Meglássátok, hogy eme kicsinyek közûl egyet is meg ne Utáljatok; mert mondom néktek, hogy az õ angyalaik a mennyekben mindenkor Látják az én mennyei Atyám Orczáját.
11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.
12 Mit gondoltok? Ha valamely embernek Száz juha van, és egy azok közûl eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?
13 És ha történetesen Megtalálja azt, bizony mondom néktek, Inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.
14 Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közûl.
15 Ha pedig a te Atyádfia vétkezik ellened, menj el és Dorgáld meg õt négy szem között: ha hallgat Rád, megnyerted a te Atyádfiát;
16 Ha pedig nem hallgat Rád, végy magad mellé még egyet vagy kettõt, hogy két vagy Három Tanú Vallomásával Erõsíttessék minden Szó.
17 Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elõtted olyan, mint a Pogány és a Vámszedõ.
18 Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19 Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közûletek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felõl, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20 Mert a hol ketten vagy Hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21 Ekkor Hozzámenvén Péter, monda: Uram, Hányszor lehet az én Atyámfiának ellenem vétkezni, és néki Megbocsátanom? még hétszer is?
22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek Országa a Királyhoz, a ki Számot akar vala vetni az õ Szolgáival.
24 Mikor pedig Számot kezde vetni, Hozának eléje egyet, a ki Tízezer Tálentommal vala Adós.
25 Nem Tudván pedig fizetni, Parancsolá annak ura, hogy Adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.
26 Leborulván azért a szolga elõtte, könyörög vala néki, Mondván: Uram, légy türelemmel Hozzám, és mindent megfizetek néked.
27 Az úr pedig Megszánván azt a Szolgát, Elbocsátá õt, és az Adósságot is elengedé néki.
28 Kimenvén pedig az a szolga, Találkozék egygyel az õ Szolgatársai közûl, a ki Száz Dénárral vala néki Adós; és Megragadván azt, fojtogatja vala, Mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.
29 Leborulván azért az õ Szolgatársa az õ Lábai elé, könyörög vala néki, Mondván: Légy türelemmel Hozzám, és mindent megfizetek néked.
30 De õ nem Akará; hanem elmenvén, börtönbe veté õt, Mígnem megfizeti, a mivel tartozik.
31 Látván pedig az õ Szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb Megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az õ uroknak, a mik történtek vala.
32 Akkor Elõhivatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden Adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:
33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te Szolgatársadon, a miképen én is könyörûltem te rajtad?
34 És Megharagudván az õ ura, átadta õt a Hóhérok kezébe, Mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.
35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha Szívetekbõl meg nem Bocsátjátok, kiki az õ Atyjafiának, az õ vétkeiket.