Máté 17
1 És hat nap mulva Magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre.
2 És Elváltozék elõttök, és az õ Orczája ragyog vala, mint a nap, Ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.
3 És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illyés, a kik beszélnek vala õ vele.
4 Péter pedig Megszólalván, monda Jézusnak: Uram, Jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, Építsünk itt Három hajlékot, néked egyet; Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet.
5 Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ Borítá be õket; és ímé, Szózat lõn a felhõbõl, Mondván: Ez amaz az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt Hallgassátok.
6 És a Tanítványok a mint ezt Hallák, arczra esének és igen megrémülének.
7 Jézus pedig Hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem Látának, hanem csak Jézust egyedül.
9 És mikor a hegyrõl Alájövének, Megparancsolá nékik Jézus, Mondván: Senkinek se Mondjátok el a mit Láttatok, Míg fel nem Támadt az embernek Fia a Halálból.
10 És megkérdezék õt az õ Tanítványai, Mondván: Miért Mondják Tehát az írástudók, hogy elõbb Illyésnek kell eljõnie?
11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illyés bizony eljõ elõbb, és mindent Helyreállít;
12 De mondom néktek, hogy Illyés Immár eljött, és nem ismerék meg õt, hanem azt Mívelék vele, a mit Akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd õ tõlük.
13 Ekkor megértették a Tanítványok, hogy Keresztelõ Jánosról Szóla nékik.
14 És mikor a Sokasághoz értek, egy ember jöve Hozzá, térdre esvén õ elõtte,
15 És Mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert Holdkóros és kegyetlenûl szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a Vízbe.
16 És elvittem õt a te Tanítványaidhoz, és nem Tudták õt Meggyógyítani.
17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem.
18 És Megdorgálá õt Jézus és kiméne belõle az ördög; és Meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
19 Ekkor a Tanítványok, magukban Jézushoz menvén, Mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?
20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a Mustármag, azt Mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bõjtölés által.
22 Mikor pedig Galileában Jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
23 És megölik õt, de harmadnapon Föltámad. És felettébb Megszomorodának.
24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedõk Péterhez menének és Mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a Kétdrakmát?
25 Monda: Igen. És mikor beméne a Házba, megelõzé õt Jézus, Mondván: Mit gondolsz Simon? A föld Királyai kiktõl szednek Vámot vagy Adót? a Fiaiktól-é, vagy az idegenektõl?
26 Monda néki Péter: Az idegenektõl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27 De hogy õket meg ne Botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsõ halat, a mely Rá akad; és Felnyitván a Száját, egy Státert Találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.