«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Máté 17

1  És hat nap mulva Magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre.

2  És Elváltozék elõttök, és az õ Orczája ragyog vala, mint a nap, Ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.

3  És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illyés, a kik beszélnek vala õ vele.

4  Péter pedig Megszólalván, monda Jézusnak: Uram, Jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, Építsünk itt Három hajlékot, néked egyet; Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet.

5  Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ Borítá be õket; és ímé, Szózat lõn a felhõbõl, Mondván: Ez amaz az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt Hallgassátok.

6  És a Tanítványok a mint ezt Hallák, arczra esének és igen megrémülének.

7  Jézus pedig Hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

8  Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem Látának, hanem csak Jézust egyedül.

9  És mikor a hegyrõl Alájövének, Megparancsolá nékik Jézus, Mondván: Senkinek se Mondjátok el a mit Láttatok, Míg fel nem Támadt az embernek Fia a Halálból.

10  És megkérdezék õt az õ Tanítványai, Mondván: Miért Mondják Tehát az írástudók, hogy elõbb Illyésnek kell eljõnie?

11  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illyés bizony eljõ elõbb, és mindent Helyreállít;

12  De mondom néktek, hogy Illyés Immár eljött, és nem ismerék meg õt, hanem azt Mívelék vele, a mit Akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd õ tõlük.

13  Ekkor megértették a Tanítványok, hogy Keresztelõ Jánosról Szóla nékik.

14  És mikor a Sokasághoz értek, egy ember jöve Hozzá, térdre esvén õ elõtte,

15  És Mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert Holdkóros és kegyetlenûl szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a Vízbe.

16  És elvittem õt a te Tanítványaidhoz, és nem Tudták õt Meggyógyítani.

17  Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem.

18  És Megdorgálá õt Jézus és kiméne belõle az ördög; és Meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

19  Ekkor a Tanítványok, magukban Jézushoz menvén, Mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?

20  Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a Mustármag, azt Mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

21  Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bõjtölés által.

22  Mikor pedig Galileában Jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;

23  És megölik õt, de harmadnapon Föltámad. És felettébb Megszomorodának.

24  Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedõk Péterhez menének és Mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a Kétdrakmát?

25  Monda: Igen. És mikor beméne a Házba, megelõzé õt Jézus, Mondván: Mit gondolsz Simon? A föld Királyai kiktõl szednek Vámot vagy Adót? a Fiaiktól-é, vagy az idegenektõl?

26  Monda néki Péter: Az idegenektõl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.

27  De hogy õket meg ne Botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsõ halat, a mely Rá akad; és Felnyitván a Száját, egy Státert Találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23