Máté 13

1  Azon a napon kimenvén Jézus a Házból, leüle a tenger mellett.

2  És nagy Sokaság gyülekezék õ Hozzá, annyira, hogy õ a Hajóba méne leülni; az egész Sokaság pedig a parton áll vala.

3  És sokat beszéle nékik Példázatokban, Mondván: Ímé, kiméne a magvetõ vetni.

4  És a mikor õ vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, Elkapdosák azt.

5  Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.

6  De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, Elszáradott.

7  Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, Megfojták azt.

8  Némely pedig a Jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely Száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

9  A kinek van füle a Hallásra, hallja.

10  A Tanítványok pedig Hozzámenvén, Mondának néki: Miért Szólasz nékik Példázatokban?

11  Õ pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek Országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.

12  Mert a kinek van, annak adatik, és bõvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tõle, a mije van.

13  Azért Szólok velök Példázatokban, mert Látván nem Látnak, és Hallván nem hallanak, sem nem értenek.

14  És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és Látván Lássatok, és ne ismerjetek:

15  Mert megkövéredett e népnek Szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket Behunyták; hogy valami Módon ne Lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek Szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne Gyógyítsam õket.

16  A ti szemeitek pedig boldogok, hogy Látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.

17  Mert bizony mondom néktek, hogy sok Próféta és igaz Kívánta Látni, a miket ti Láttok, és nem Látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem Hallották.

18  Ti Halljátok meg azért a magvetõ Példázatát.

19  Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek Országáról és nem érti, eljõ a gonosz és elkapja azt, a mi annak Szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.

20  A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és Mindjárt örömmel fogadja;

21  De nincs gyökere benne, hanem csak ideig Való; mihelyt pedig Nyomorgatás vagy üldözés Támad az íge miatt, azonnal Megbotránkozik.

22  A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e Világnak gondja és a Gazdagságnak Csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.

23  A mely pedig a Jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely Száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

24  Más Példázatot is adott eléjök, Mondván: Hasonlatos a mennyeknek Országa az emberhez, a ki az õ földébe Jó magot vetett;

25  De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az õ ellensége és konkolyt vete a Búza közé, és elméne.

26  Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor Meglátszék a konkoly is.

27  A gazda Szolgái pedig Elõállván, Mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?

28  Õ pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A Szolgák pedig Mondának néki: Akarod-é Tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?

29  Õ pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt Netalán a Búzát is Kiszaggatjátok.

30  Hagyjátok, hogy együtt nõjjön mind a kettõ az Aratásig, és az Aratás idején azt mondom majd az Aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a Búzát pedig Takarítsátok az én csûrömbe.

31  Más Példázatot is adott eléjök, Mondván: Hasonlatos a mennyeknek Országa a Mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az õ mezejében;

32  A mely kisebb ugyan minden Magnál; de a mikor felnõ, nagyobb a veteményeknél, és Fává lesz, annyira, hogy Reá Szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.

33  Más Példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek Országa a Kovászhoz, a melyet vévén az asszony, Három mércze lisztbe Elegyíte, Mígnem az egész megkele.

34  Mind ezeket Példázatokban Mondá Jézus a Sokaságnak, és Példázat nélkûl semmit sem Szóla nékik,

35  Hogy beteljék a mit a Próféta Szólott, Mondván: Megnyitom az én Számat Példázatokra; és Kitárom, a mik e Világ Alapítása óta rejtve Valának.

36  Ekkor Elbocsátván a Sokaságot, beméne Jézus a Házba. És az õ Tanítványai Hozzámenének, Mondván: Magyarázd meg nékünk a Szántóföld Konkolyáról Való Példázatot.

37  Õ pedig felelvén monda nékik: A ki a Jó magot veti, az az embernek Fia;

38  A Szántóföld pedig a Világ; a Jó mag az Isten Országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.

39  Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az Aratás pedig a Világ vége; az Aratók pedig az angyalok.

40  A miképen azért öszegyûjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a Világnak végén.

41  Az embernek Fia elküldi az õ angyalait, és az õ Országából összegyûjtik a Botránkozásokat mind, és azokat is, a kik Gonoszságot cselekesznek,

42  És bevetik õket a tüzes kemenczébe: ott lészen Sírás és Fogcsikorgatás.

43  Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az õ Atyjoknak Országában. A kinek van füle a Hallásra, hallja.

44  Ismét hasonlatos a mennyeknek Országa a Szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet Megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett Való örömében elmegy és Eladván mindenét a mije van, megveszi azt a Szántóföldet.

45  Ismét hasonlatos a mennyeknek Országa a kereskedõhöz, a ki igaz gyöngyöket keres;

46  A ki Találván egy Drága gyöngyre, elméne, és mindenét Eladván a mije volt, megvevé azt.

47  Szintén hasonlatos a mennyeknek Országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle Fajtát összefogott;

48  Melyet, Minekutána megtelt, a partra vontak a Halászok, és leülvén, a Jókat edényekbe gyûjtötték, a Hitványakat pedig Kihányták.

49  Így lesz a Világ végén is: Eljõnek majd az angyalok, és Kiválasztják a gonoszokat az igazak közûl,

50  És a tüzes kemenczébe vetik õket; ott lészen Sírás és Fogcsikorgatás.

51  Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.

52  Õ pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek Országa felõl Megtaníttatott, hasonlatos az olyan Gazdához, a ki ót és újat hoz elõ az õ Éléstárából.

53  És lõn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a Példázatokat, elméne onnan.

54  És Hazájába érve, Tanítja vala õket az õ Zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt Mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség és az erõk?

55  Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az õ Anyját Hívják-é Máriának, és az õ testvéreit Jakabnak, Józsénak és Júdásnak?

56  És az õ nõtestvérei is nem mind mi Nálunk vannak-é? Honnét vannak Tehát ennél mindezek?

57  És Megbotránkoznak vala õ benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen Próféta tisztesség nélkûl, hanem csak az õ Hazájában és Házában.

58  Nem is tõn ott sok Csodát, az õ hitetlenségök miatt.