Máté 11
1 És lõn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét Tanítványának adott Utasítást, elméne onnan, hogy Tanítson és Prédikáljon azoknak Városaiban.
2 János pedig, mikor meghallotta a Fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettõt az õ Tanítványi közûl,
3 Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendõ, vagy Mást Várjunk?
4 És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és Láttok:
5 A vakok Látnak, és a Sánták Járnak; a poklosok Megtisztúlnak, és a siketek hallanak; a halottak Föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6 És boldog, a ki én bennem meg nem Botránkozik.
7 Mikor pedig azok elmentek vala, Szólni kezde Jézus a Sokaságnak Jánosról: Mit Látni mentetek ki a Pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8 Hát mit Látni mentetek ki? Puha Ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha Ruhákat viselnek, a Királyok Palotáiban vannak.
9 Hát mit Látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, Prófétánál is nagyobbat!
10 Mert õ az, a kirõl meg van írva: Ímé elküldöm az én követemet a te Orczád elõtt, a ki Megkészíti elõtted a te útadat.
11 Bizony mondom néktek: az Asszonyoktól szülöttek között nem Támadott nagyobb keresztelõ Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek Országában, nagyobb Nálánál.
12 A keresztelõ János idejétõl fogva pedig mind mostanig erõszakoskodnak a mennyek Országáért, és az Erõszakoskodók Ragadják el azt.
13 Mert a Próféták Mindnyájan és a törvény Jánosig Prófétáltak vala.
14 És, ha be Akarjátok venni, Illyés õ, a ki eljövendõ vala.
15 A kinek van füle a Hallásra, hallja.
16 De kihez Hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és Kiáltoznak az õ Társaiknak,
17 És ezt Mondják: Sípoltunk néktek, és nem Tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem Sírtatok.
18 Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt Mondják: ördög van benne.
19 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt Mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a Vámszedõk és bûnösök Barátja! És igazoltaték a bölcseség az õ Fiaitól.
20 Ekkor elkezdé szemökre Hányni ama Városoknak, a melyekben legtöbb Csodái lõnek, hogy nem tértek vala meg:
21 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a Csodák, a melyek bennetek lõnek, rég megtértek volna Gyászruhában és hamuban.
22 De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet Napján, hogynem néktek.
23 Te is Kapernaum, a ki az égig Fölmagasztaltatták, a pokolig fogsz Megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a Csodák, a melyek te benned lõnek, mind e mai napig megmaradt volna.
24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet Napján, hogynem néked.
25 Abban az idõben Szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted.
26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted.
27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28 Jõjetek én Hozzám Mindnyájan a kik Megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29 Vegyétek föl magatokra az én Igámat, és Tanuljátok meg tõlem, hogy én Szelíd és Alázatos Szívû vagyok: és nyugalmat Találtok a ti lelkeiteknek.
30 Mert az én Igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.