Márk 9

1  Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem Kóstolnak addig Halált, a mig meg nem Látják, hogy az Isten Országa eljött hatalommal.

2  És hat nap Múlva Magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket Csupán magukban egy magas hegyre. És Elváltozék elõttük;

3  És a Ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a Hó, mihez Hasonlót a ruhafestõ e földön nem Fehéríthet.

4  És megjelenék nékik Mózes Illyéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

5  Péter pedig Megszólalván, monda Jézusnak: Mester, Jó nékünk itt lenni; Csináljunk azért Három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet.

6  De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

7  És felhõ Támada, mely õket Befogá, és a felhõbõl Szózat jöve, Mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt Hallgassátok.

8  És mikor nagyhirtelen körûltekintének, senkit sem Látának többé maguk körûl, egyedûl a Jézust.

9  Mikor pedig a hegyrõl Leszállának, Megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit Láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a Halálból Feltámad.

10  És ezt a Szót Megtarták magokban, Tudakozván Egymás között, mit tesz a Halálból Feltámadni?

11  És megkérdezék õt, Mondván: Miért Mondják az írástudók, hogy elõbb Illyésnek kell eljõnie?

12  Õ pedig felelvén, monda nékik: Illyés ugyan elõbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról Megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?

13  De mondom néktek, hogy Illyés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva õ felõle.

14  És mikor a Tanítványokhoz ment vala, nagy Sokaságot Láta körûlöttük, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.

15  És az egész Sokaság Meglátván õt, azonnal Elálmélkodék, és Hozzásietvén, köszönté õt.

16  Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?

17  És felelvén egy a Sokaságból, monda: Mester, ide hoztam Hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.

18  És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ"pedig tajtékot Túr, a Fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám Hát Tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem Tudták.

19  Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt Hozzám.

20  És Hozzá vivék azt; és mihelyt õ Meglátta azt, a lélek azonnal Szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot Túrván fetreng vala.

21  És megkérdezé az Atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.

22  És gyakorta veté õt tûzbe is, és Vízbe is, hogy Elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy Segítségûl nékünk, könyörülvén rajtunk.

23  Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a Hívõnek.

24  A gyermek atyja pedig azonnal Kiáltván, Könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy Segítségûl az én hitetlenségemnek.

25  Jézus pedig mikor Látta vala, hogy a Sokaság még Inkább összetódul, Megdorgálá a Tisztátalan lelket, Mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj!

26  És Kiáltás és erõs Szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt Mondják vala, hogy meghalt.

27  Jézus pedig Megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.

28  Mikor pedig bement vala a Házba, Tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?

29  Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, Csupán könyörgéssel és bõjtöléssel.

30  És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem Akará, hogy valaki megtudja.

31  Mert Tanítja vala Tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik õt; de ha megölték, harmadnapra Föltámad.

32  De õk nem értik vala e Mondást, és féltek õt megkérdezni.

33  És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek Egymással az úton?

34  De õk Hallgatának, mert Egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?

35  És leülvén, Odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között Utolsó és mindeneknek Szolgája.

36  És Elõfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:

37  A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem Elbocsátott.

38  János pedig felele néki, Mondván: Mester, Látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, és a ki nem követ minket; és Eltiltók õt, mivelhogy nem követ minket.

39  Jézus pedig monda: Ne Tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki Csodát tesz az én nevemben és Mindjárt Gonoszúl Szólhatna felõlem.

40  Mert a ki nincs ellenünk, melletünk van.

41  Mert a ki innotok ád egy Pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az õ"jutalmát.

42  A ki pedig Megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a Nyakára, és a tengerbe vetik.

43  És ha Megbotránkoztat téged a te kezed, Vágd le azt: jobb néked Csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a Gyehennára, a megolthatatlan tûzre.

44  A hol az õ"férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.

45  És ha a te Lábad Botránkoztat meg téged, Vágd le azt: jobb néked Sántán bemenned az életre, mint két Lábbal vettetned a Gyehennára, a megolthatatlan tûzre.

46  A hol az õ"férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.

47  És ha a te szemed Botránkoztat meg téged, Vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten Országába, mint két szemmel vettetned a tüzes Gyehennára.

48  A hol az õ"férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.

49  Mert mindenki tûzzel Sózatik meg, és minden áldozat Sóval Sózatik meg.

50  Jó a Só: de ha Só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek Só, és legyetek békében Egymással.