Márk 8
1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a Sokaság, és nem volt mit enniök, Magához Szólította Jézus az õ Tanítványait, és monda nékik:
2 Szánakozom e Sokaságon, mert Immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
3 És ha éhen Bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közûlök messzünnen jöttek.
4 Az õ Tanítványai pedig felelének néki: Honnan Elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e Pusztában?
5 És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig Mondának: Hét.
6 Akkor megpa Rancsolá a Sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és Hálákat Adván, megszegé, és Adá az õ Tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a Sokaság elé tevék.
7 Volt egy kevés haluk is. És Hálákat Adván Mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét Kosárral.
9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és Elbocsátá õket.
10 És azonnal Hajóba Szálla Tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
11 És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt Kívánván tõle, hogy Kísértsék õt.
12 Õ pedig lelkében Felfohászkodván, monda: Miért Kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
13 És ott Hagyván õket, ismét Hajóba Szálla, és a Túlsó partra méne.
14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a Hajóban.
15 És õ inti vala õket, Mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok Kovászától és a Heródes Kovászától!
16 Ekkor Egymás között Tanakodván, Mondának: Nincs kenyerünk.
17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem Látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a Szívetek?
18 Szemeitek lévén, nem Láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, Hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.
20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, Hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig Mondának: Hetet.
21 És monda nékik: Hogy nem értitek Hát?
22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének Hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.
23 Õ pedig Megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun Kívûl; és a szemeibe köpvén és kezeit Reá tévén, megkérdé õt, ha Lát-é valamit?
24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami Járkáló Fákat.
25 Azután kezeit ismét Ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és Láta messze és Világosan mindent.
26 És haza küldé, Mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
27 És elméne Jézus és az õ Tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ Tanítványait, Mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
28 Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illyésnek, némelyek pedig egynek a Próféták közûl.
29 És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
30 És Rájok parancsola, hogy senkinek se Szóljanak felõle.
31 És kezdé õket Tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a Fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra Feltámadni.
32 És ezt Nyilván mondja vala. Péter pedig Magához Vonván õt, kezdé Dorgálni.
33 És õ Megfordúlván és az õ Tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, Mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
34 A Sokaságot pedig az õ Tanítványaival együtt Magához Szólítván, monda nékik: Ha valaki én Utánam akar jõni, tagadja meg Magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.
35 Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az Megtalálja azt.
36 Mert mit Használ az embernek, ha az egész Világot megnyeri, lelkében pedig Kárt vall?
37 Avagy mit adhat az ember Váltságúl az õ lelkéért?
38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e Parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.