Márk 2
1 Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és Meghallák, hogy otthon van.
2 És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az Ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.
3 És jövének Hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.
4 És mivel a Sokaság miatt nem férkõzhettek azzal õ Hozzá, Megbonták ama Háznak fedelét, a hol Õ vala, és rést törvén, leereszték a Nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.
5 Jézus pedig azoknak hitét Látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, Megbocsáttattak néked a te bûneid.
6 Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, Szívökben így Okoskodván:
7 Mi dolog, hogy ez ilyen Káromlásokat Szól? ki Bocsáthatja meg a bûnöket, hanemha egyedûl az Isten?
8 És Jézus azonnal észrevevé az õ lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért Gondoljátok ezeket a ti Szívetekben?
9 Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bûneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te Nyoszolyádat, és Járj?
10 Hogy pedig Megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bûnöket Megbocsátani, monda a gutaütöttnek:
11 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te Nyoszolyádat, és eredj haza.
12 Az pedig azonnal fölkele és felvévén Nyoszolyáját, kiméne mindenkinek Láttára; úgy hogy mindenki Elálmélkodék, és Dicsõíté az Istent, ezt Mondván: Soha sem Láttunk ilyet!
13 És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész Sokaság megy vala õ Hozzá, és õ Tanítja vala õket.
14 És a mikor tovaméne, Meglátá Lévit, az Alfeus Fiát, a ki a Vámszedõ helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala õt.
15 És lõn, a mikor õ ennek Házában asztalhoz üle, a Vámszedõk és bûnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az õ Tanítványaival; mert sokan Valának, és követék õt.
16 És a mikor Látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a Vámszedõkkel és bûnösökkel, Mondának az õ Tanítványainak: Mi dolog, hogy a Vámszedõkkel és a bûnösökkel eszik és iszik?
17 És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket Hívjak megtérésre.
18 A János és a farizeusok Tanítványai pedig bõjtölnek vala. Odamenének azért és Mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak Tanítványai bõjtölnek, a te Tanítványaid pedig nem bõjtölnek?
19 Jézus pedig monda nékik: Avagy bõjtölhet-é a võlegény Násznépe, a Míg velök van a võlegény? A meddig a võlegény velök van, nem bõjtölhetnek.
20 De jõnek majd napok, a mikor elvétetik tõlük a võlegény, és akkor bõjtölni fognak azokon a napokon.
21 Senki sem varr pedig új Posztóból foltot ó Ruhára; Máskülönben a mi azt Kitoldaná, még Kiszakít belõle, az új a régibõl, és nagyobb Szakadás lesz.
22 És senki sem tölt új bort régi tömlõkbe; különben az új bor a tömlõket Szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlõk is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni.
23 És lõn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az õ Tanítványai mentökben a Kalászokat kezdék vala szaggatni.
24 Ekkor a farizeusok Mondának néki: Ímé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
25 Õ pedig monda nékik: Soha sem Olvastátok-é, mit Mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala Társaival egybe?
26 Mi Módon ment be az Isten Házába az Abiátár fõpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a Társainak is?
27 És monda nékik: A szombat lõn az emberért, nem az ember a szombatért.
28 Annak Okáért az embernek Fia a Szombatnak is ura.