Márk 14
1 Két nap mulva pedig Húsvét vala és a Kovásztalan kenyerek ünnepe. És a fõpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy Csalárdsággal Mimódon Fogják meg és öljék meg õt.
2 Mert azt Mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
3 Mikor pedig Bethániában a poklos Simon Házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél Alabástrom edény vala Valódi és igen Drága Nárdus olajjal; és eltörvén az Alabástrom edényt, kitölté azt az õ fejére.
4 Némelyek pedig Háborognak vala magok között és Mondának: Mire Való volt az olajnak ez a Tékozlása?
5 Mert el lehetett volna azt adni Háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És Zúgolódnak vala ellene.
6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért Bántjátok õt? Jó dolgot cselekedett én velem.
7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak Akarjátok, Jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
8 Õ a mi tõle telt, azt tevé: elõre megkente az én testemet a temetésre.
9 Bizony mondom néktek: Valahol csak Prédikálják ezt az evangyéliomot az egész Világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni Fogják az õ emlékezetére.
10 Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettõ közûl, elméne a fõpapokhoz, hogy õt azoknak Elárulja.
11 Azok pedig, a mint Meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Õ pedig keresi vala, Mimódon árulhatná el õt Jó alkalommal.
12 És a Kovásztalan kenyerek ünnepének elsõ Napján, mikor a Húsvéti Bárányt Vágják vala, Mondának néki az õ Tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén Megkészítsük, hogy megehesd a Húsvéti Bárányt?
13 Akkor elkülde kettõt az õ Tanítványai közûl, és monda nékik: Menjetek el a Városba, és egy ember jõ elõtökbe, a ki egy Korsó vizet visz; kövessétek õt,
14 És a Hová bemegy, Mondjátok a Házi Gazdának: A mester kérdi: hol van az a Szállás, a hol megeszem az én Tanítványaimmal a Húsvéti Bárányt?
15 És õ mutat néktek egy nagy Vacsoráló Házat berendezve, készen: ott Készítsétek el nékünk.
16 Elmenének azért az õ Tanítványai, és Jutának a Városba, és úgy Találák, a mint nékik megmondotta, és Elkészíték a Húsvéti Bárányt.
17 Mikor pedig este lõn, oda méne a tizenkettõvel.
18 És a mikor leülnek és esznek vala, monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közûletek Elárul engem, a ki velem eszik.
19 Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? a Másik is: Csak nem én?
20 Õ pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettõ közûl, a ki velem együtt Márt a Tálba.
21 Az embernek Fia Jóllehet elmegy, a mint meg van írva felõle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát Elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22 És mikor õk evének, vévén Jézus a kenyeret, és Hálákat Adván, megtöré és Adá nékik, Mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23 És vévén a poharat, és Hálákat Adván, Adá nékik; és Ivának Abból Mindnyájan;
24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szõlõtõnek gyümölcsébõl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten Országában.
26 És dicséretet énekelve kimenének az Olajfák hegyére.
27 És monda nékik Jézus: Ezen az Éjszakán Mindnyájan Megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a Pásztort, és elszélednek a juhok.
28 De Feltámadásom Után elõttetek fogok felmenni Galileába.
29 Péter pedig monda néki: Ha Mindnyájan Megbotránkoznak is, de én nem.
30 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az Éjszakán, mielõtt a kakas kétszer Szólana, Háromszor tagadsz meg engem.
31 Õ pedig Annál Inkább Erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen Szólnak vala a többiek is.
32 És menének ama helyre, a melynek Gethsemáné a neve; és monda az õ Tanítványainak: Üljetek le itt, a Míg Imádkozom.
33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;
34 És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind Halálig; maradjatok itt, és Vigyázzatok.
35 És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és Imádkozék, hogy, ha lehetséges, Múljék el tõle ez az óra;
36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; Mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37 Azután visszatére és aluva Találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem Bírtál egy óráig Vigyázni?
38 Vigyázzatok és Imádkozzatok, hogy Kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erõtelen.
39 És ismét elmenvén, Imádkozék, ugyanazon szavakkal Szólván.
40 A mikor pedig visszatére, ismét aluva Találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem Tudták, mit feleljenek néki.
41 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok Immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.
42 Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem Elárul.
43 És Mindjárt még mikor õ Szól vala, eljöve Judás, egy a tizenkettõ közûl, és vele együtt nagy Sokaság, fegyverekkel és botokkal, a Fõpapoktól, az írástudóktól és a vénektõl.
44 Az õ Elárulója pedig jelt ada nékik, Mondván: A kit Megcsókolok majd, õ az; Fogjátok meg azt, és vigyétek el Biztonsággal.
45 És Odajutván, azonnal Hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és Megcsókolá õt.
46 Azok pedig Ráveték kezeiket, és Megfogák õt.
47 De egy az ott állók közûl az õ Szablyáját Kivonván, a fõpap Szolgájához csapa, és Levágá annak fülét.
48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy Rablóra, úgy jöttetek-é Reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
49 Naponta Nálatok valék, a templomban Tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
50 Akkor Elhagyván õt, Mindnyájan Elfutának.
51 Egy Ifjú pedig követé õt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és Megfogák õt az ifjak.
52 De õ ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tõlük.
53 És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének Mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók.
54 Péter pedig Távolról követé õt, be egészen a fõpap Udvaráig; és ott üle a Szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.
55 A fõpapok pedig és az egész Tanács Bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; de nem Találnak vala.
56 Mert sokan tesznek vala ugyan hamis Tanubizonyságot ellene, de a Bizonyságtételek nem Valának megegyezõk.
57 És némelyek fölkelének és hamis Tanubizonyságot tõnek ellene, Mondván:
58 Mi hallottuk, mikor ezt Mondá: Én lerontom ezt a kézzel Csinált templomot, és Három nap alatt Mást Építek, a mely nem kézzel Csináltatott.
59 De még így sem vala egyezõ az õ Bizonyságtételük.
60 Akkor a fõpap Odaállván a középre, megkérdé Jézust, Mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle Bizonyságot tesznek ezek te ellened?
61 Õ pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé õt a fõpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És Meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak Jobbján, és eljõni az ég felhõivel.
63 A fõpap pedig Megszaggatván Ruháit, monda: Mi szükségünk van még Tanúkra?
64 Hallátok a Káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig Halálra Méltónak ítélték õt Mindnyájan.
65 És kezdék õt némelyek köpdösni, és az õ Orczáját elfedni, és õt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A Szolgák pedig arczul Csapdossák vala õt.
66 A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fõpap Szolgálói közûl;
67 És Meglátván Pétert, a mint melegszik vala, Rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal Valál!
68 Õ pedig Megtagadá, Mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a Tornáczra; és a kakas Megszólala.
69 A Szolgáló pedig Meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közûlök Való.
70 Õ pedig ismét Megtagadá. De kevés idõ Múlva az ott állók ismét Mondják vala Péternek: Bizony közûlök Való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is Hasonló.
71 Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek.
72 És Másodszor Szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer Szólana, Háromszor megtagadsz engem. És Sírva fakada.