Márk 11
1 És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az Olajfák hegyénél, elkülde kettõt Tanítványai közûl,
2 És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely elõttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal Találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt Oldjátok el és Hozzátok ide.
3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége Reá. És azonnal Elbocsátja azt ide.
4 Elmenének azért és Megtalálák a megkötött vemhet, az Ajtónál Kívül a kettõs útnál, és Eloldák azt.
5 Az ott állók közûl pedig némelyek Mondának nékik: Mit Míveltek, hogy Eloldjátok a vemhet?
6 Õk pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És Elbocsáták õket.
7 És oda vivék a vemhet Jézushoz, és Ráveték a felsõ Ruháikat; õ pedig felüle Reá.
8 Sokan pedig a felsõ Ruháikat az útra Teríték, Mások pedig ágakat szegdelnek vala a Fákról és az útra Hányják vala.
9 A kik pedig elõtte menének, és a kik követék, Kiáltának, Mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!
10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak Országa, a mely jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a Magasságban!
11 És beméne Jézus Jeruzsálembe és a templomba; és mindent körûlnézvén, mivelhogy az idõ Már késõ vala, kiméne Bethániába a tizenkettõvel.
12 És Másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.
13 És Meglátván messzirõl egy Fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha Talán Találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem Talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.
14 Akkor felelvén Jézus, monda a Fügefának: Soha örökké ne egyék Rólad gyümölcsöt senki. És Hallák az õ Tanítványai.
15 És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik a templomban árulnak és Vásárolnak vala; a Pénzváltók asztalait, és a Galambárúsok székeit pedig Felforgatá;
16 És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.
17 És Tanít vala, Mondván nékik: Nincsen-é Megírva: Az én Házam Imádság Házának neveztetik minden nép között? Ti pedig Rablók Barlangjává tettétek azt.
18 És Meghallák az írástudók és a fõpapok, és tanakodnak vala, hogy mi Módon Veszíthetnék el õt. Mert félnek vala tõle, mivelhogy az egész Sokaság álmélkodik vala az õ Tanításán.
19 És mikor beestveledék, kiméne a Városból.
20 Reggel pedig, a mikor mellette menének el, Látják vala, hogy a fügefa gyökerestõl Kiszáradott.
21 És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester, nézd, a fügefa, a melyet Megátkozál, Kiszáradott.
22 És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.
23 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj felj és Ugorjál a tengerbe! és Szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.
24 Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.
25 És mikor Imádkozva Megállotok, Bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is Megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.
26 Ha pedig ti meg nem Bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem Bocsátja meg a ti vétkeiteket.
27 És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig õ a templomban Körûljára, Hozzámennek vala a fõpapok és az írástudók és a vének.
28 És Mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?
29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle Hatalomnál fogva cselekszem ezeket:
30 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl? feleljetek nékem.
31 Azok pedig tanakodnak vala maguk között, Mondván: Ha azt mondjuk: Mennybõl, azt fogja mondani: Miért nem hittetek Tehát néki?
32 Ha pedig azt mondjuk: Emberektõl, -félnek vala a néptõl. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy Valóban Próféta vala.
33 Felelvén Tehát, Mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle Hatalomnál fogva cselekszem ezeket.