Lukács 4

1  Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektõl a Pusztába

2  Negyven napig, Kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok Elmúltak, végre megéhezék.

3  És monda néki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd e kõnek, hogy Változzék kenyérré.

4  Jézus pedig felele néki, Mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.

5  Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, Megmutatá néki e föld minden Országait egy Szempillantásban,

6  És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;

7  Azért ha te engem Imádsz, mindez a tied lesz.

8  Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet Imádd, és csak néki Szolgálj.

9  Azután Jeruzsálembe vivé õt, és a templom Ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd Alá magad innét;

10  Mert meg van írva: Az õ angyalinak parancsol te felõled, hogy megõrizzenek téged;

11  És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed Lábadat a kõbe.

12  Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne Kísértsd az Urat, a te Istenedet.

13  És elvégezvén minden Kísértést az ördög, Eltávozék tõle egy idõre.

14  Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába; és Híre méne néki az egész környéken.

15  És õ Taníta azoknak Zsinagógáiban, Dicsõíttetvén mindenektõl

16  És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, Szokása szerint, szombatnapon a Zsinagógába, és Felálla olvasni.

17  És Adák néki az Ésaiás Próféta könyvét; és a könyvet Feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:

18  Az Úrnak Lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes Szívûeket Meggyógyítsam, hogy a foglyoknak Szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek Megnyilását, hogy szabadon Bocsássam a lesujtottakat,

19  Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

20  És Behajtván a könyvet, átadá a Szolgának, és leüle. És a Zsinagógában mindenek szemei õ Reá Valának függesztve.

21  Õ pedig kezde Hozzájuk Szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti Hallástokra.

22  És Mindnyájan Bizonyságot tõnek felõle, és Elálmélkodának kedves beszédein, a melyek Szájából Származtak, és Mondának Avagy nem a József fia-é ez?

23  És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet Mondjátok nékem: Orvos, Gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te Házadban is cselekedd meg azokat.

24  Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy Próféta sem kedves az õ Hazájában.

25  És Igazán mondom néktek, hogy Illyés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég Három esztendeig és hat Hónapig be volt Zárva, úgy hogy az egész Tartományban nagy éhség volt;

26  Mégis azok közûl senkihez nem küldetett Illyés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.

27  És az Elizeus Próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közûl egy sem tisztult meg, csak a Siriából Való Naámán.

28  És betelének Mindnyájan haraggal a Zsinagógában, mikor ezeket Hallották.

29  És felkelvén, kiûzék õt a Városon Kívül és vivék õt annak a hegynek szélére, a melyen az õ Városuk épült, hogy onnan Letaszítsák,

30  Õ azonban közöttük átmenve, Eltávozék.

31  És leméne Kapernaumba, Galilea Városába; és Tanítja vala azokat szombatnapokon.

32  És Csodálkozának az õ Tudományán, mert beszéde hatalmas vala.

33  És a Zsinagógában vala egy Tisztátalan ördögi lélektõl Megszállt ember, a ki fennhangon Kiálta,

34  Mondván: Ah, mi közünk Hozzád Názáreti Jézus? Jöttél, hogy Elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!

35  És Megdorgálá õt Jézus, Mondván: Némulj meg és menj ki ez emberbõl! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belõle, és nem árta néki semmit.

36  És Támada félelem mindenekben, és Egymással Szólnak és beszélnek vala, Mondván: Mi dolog ez, hogy nagy Méltósággal és hatalommal parancsol a Tisztátalan lelkeknek, és kimennek?

37  És elterjede a Hír õ felõle a környék minden helyén.

38  Azután a Zsinagógából Eltávozván, a Simon Házába méne A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek néki érette.

39  És Jézus mellé állván, Megdorgálá a hideglelést, és az Elhagyá õt; és õ azonnal felkelvén, Szolgála nékik.

40  A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik Valának, õ Hozzá vivék azokat; Õ pedig mindegyikõjükre Reávetvén kezeit, Meggyógyítá õket.

41  Sokakból pedig ördögök is mentek ki, Kiáltozván és Mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De õ Megdorgálván, nem engedé õket Szólani, mivelhogy Tudták, hogy õ a Krisztus.

42  A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a Sokaság felkeresé õt, és Hozzámenének, és Tartóztaták õt, hogy ne menjen el tõlök.

43  Õ pedig monda nékik: Egyéb Városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek Országát; mert azért küldettem.

44  És Prédikál vala Galilea Zsinagógáiban.