Lukács 24

1  A hétnek elsõ Napján pedig kora reggel a Sírhoz menének, vivén az Elkészített Fûszerszámokat, és némely Más asszonyok is velök.

2  És a követ a Sírról Elhengerítve Találák.

3  És mikor bementek, nem Találák az Úr Jézus testét.

4  És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két Férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

5  És mikor õk megrémülvén a földre Hajták Orczájokat, azok Mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?

6  Nincs itt, hanem Feltámadott: emlékezzetek Rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

7  Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és Megfeszíttetni, és harmadnapon Feltámadni.

8  Megemlékezének azért az õ Szavairól,

9  És visszatérvén a Sírtól, Elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

10  Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok is velök, a kik ezeket Mondák az apostoloknak.

11  De az õ szavuk csak üres beszédnek Látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.

12  Péter azonban felkelvén elfuta a Sírhoz, és Behajolván Látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, Magában Csodálkozván e dolgon.

13  És ímé azok közûl ketten mennek vala ugyanazok a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

14  És beszélgetének magok közt Mindazokról, a mik történtek.

15  És lõn, hogy a mint beszélgetének és Egymástól kérdezõsködének, maga Jézus Hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

16  De az õ szemeik Visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.

17  Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket Egymással Váltotok Jártotokban? és miért vagytok Szomorú ábrázattal?

18  Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod, minémû dolgok lettek abban e napokon?

19  És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig Mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki Próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:

20  És Mimódon Adák õt a fõpapok és a mi fõembereink Halálos ítéletre, és Megfeszíték õt.

21  Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja Váltani az Izráelt. De mindezek mellet ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

22  Hanem valami közûlünk Való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik Jó reggel a Sírnál Valának;

23  És mikor nem Találták az õ testét, haza jöttek Mondván, hogy angyalok jelenését is Látták, kik azt Mondják, hogy õ él.

24  És azok közûl némelyek, kik velünk Valának, elmenének a Sírhoz, és úgy Találák, a mint az asszonyok is Mondták; õt pedig nem Látták.

25  És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest Szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a Próféták Szóltak!

26  Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?

27  És elkezdvén Mózestõl és minden Prófétáktól fogva, Magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.

28  Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha Tovább menne.

29  De Kényszeríték õt, Mondván: Maradj velünk: mert Immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

30  És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, Megáldá, és megszegvén, nékik Adá.

31  És Megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.

32  És Mondának Egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi Szívünk mi bennünk, mikor nékünk Szóla az úton, és mikor Magyarázá nékünk az Írásokat?

33  És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve Találák a tizenegyet és azokat, a kik velök Valának,

34  Kik ezt Mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

35  És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.

36  És mikor ezeket beszélék, Megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

37  Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket Látnak.

38  És monda nékik: Miért Háborodtatok meg, és miért Támadnak Szívetekben Okoskodások?

39  Lássátok meg az én kezeimet és Lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és Lássatok; mert a léleknek nincs Húsa és csontja, a mint Látjátok, hogy nékem van!

40  És ezeket Mondván, Megmutatá nékik kezeit és Lábait.

41  Mikor pedig még nem hivék az öröm miatt, és Csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni Valótok?

42  Õk pedig Adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet.

43  Melyeket elvõn, és elõttök evék.

44  És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket Szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a Prófétáknál és a Zsoltárokban én felõlem.

45  Akkor Menyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az Írásokat.

46  És monda nékik: Így van Megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és Feltámadni a Halálból harmadnapon:

47  És Prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök Bocsánatának minden Pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.

48  Ti vagytok pedig ezeknek Bizonyságai.

49  És ímé én elküldöm ti Reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem Városában, Mígnem Felruháztattok mennyei erõvel.

50  Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, Megáldá õket.

51  És lõn, hogy Míg áldá õket, tõlök Elszakadván, felviteték a mennybe.

52  Õk pedig Imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

53  És mindenkor a templomban Valának, Dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.