«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Lukács 20

1  És lõn azok közûl a napok közûl egyen, mikor õ a népet Tanítá a templomban, és az evangyéliomot hirdeté, Elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

2  És Mondának néki, így Szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

3  Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; Mondjátok meg azért nékem:

4  A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?

5  Azok pedig Tanakodának magok közt, Mondván: Ha ezt mondjuk: Mennybõl; azt fogja mondani: Miért nem hittetek Tehát néki?

6  Ha pedig ezt mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János Próféta volt.

7  Felelének azért, hogy õk nem Tudják, honnét vala.

8  És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

9  És kezdé a népnek e Példázatot mondani: Egy ember Plántála szõlõt, és Kiadá azt Munkásoknak, és Hosszú idõre elutazék.

10  És annak idején elküldé Szolgáját a Munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a Munkások pedig azt megvervén, üresen Bocsáták el.

11  És még Másik Szolgát is külde; de azok azt is megvervén és Meggyalázván, üresen Bocsáták el.

12  És még harmadikat is külde; de azok azt is Megsebesítvén, kiveték.

13  Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: Talán azt, ha Látják, megbecsülik.

14  De mikor azt Látták a Munkások, Tanakodának Egymás közt, Mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!

15  És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?

16  Elmegy és elveszti azokat a Munkásokat, és a szõlõt Másoknak adja. És mikor ezt Hallották, Mondának: Távol legyen az!

17  Õ pedig Reájok tekintvén, monda: Mi az Tehát, a mi meg van írva: A mely követ az Építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

18  Valaki erre a kõre esik, Szétzúzatik; a kire pedig ez esik Reá, szétmorzsolja azt.

19  És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ Reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e Példázatot.

20  Annakokáért Vigyázván õ Reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt Megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a Helytartó Hatalmának.

21  Kik megkérdezék õt, Mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és Tanítasz, és személyt nem Válogatsz, hanem az Istennek útát Igazán Tanítod:

22  Szabad-é nékünk Adót fizetnünk a Császárnak, vagy nem?

23  Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit Kísértetek engem?

24  Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, Mondának: A Császáré.

25  Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

26  És nem Tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és Csodálkozván az õ feleletén, Elhallgatának.

27  Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közûl némelyek, a kik Tagadják, hogy van Feltámadás, megkérdék õt,

28  Mondván: Mester, Mózes Megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkûl hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és Támaszszon magot az õ testvérének.

29  Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkûl;

30  A Másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkûl halt meg;

31  Akkor a harmadik vette el azt; és Hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

32  Mind ezek Után pedig meghalt az asszony is.

33  A Feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közûlök? mert mind a hétnek felesége volt.

34  És felelvén, monda nékik Jézus: E Világ fiai Házasodnak és férjhez adatnak:

35  De a kik Méltókká tétetnek, hogy ama Világot elvegyék, és a Halálból Való Feltámadást, sem nem Házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

36  Mert meg sem halhatnak többé: mert Hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a Feltámadásnak fiai.

37  Hogy pedig a halottak Feltámadnak, Mózes is megjelentette a Csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

38  Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek Istene: mert mindenek élnek õ néki.

39  Felelvén pedig némelyek az írástudók közûl, Mondának: Mester, Jól Mondád!

40  És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.

41  Monda pedig nékik: Mimódon Mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

42  Holott maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,

43  Míglen vetem a te ellenségeidet a te Lábaid Alá Zsámolyúl.

44  Dávid azért Urának mondja õt, Mimódon fia Tehát néki?

45  És az egész nép Hallására monda az õ Tanítványainak:

46  Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik Hosszú köntösökben akarnak Járni, és szeretik a piaczokon Való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a Lakomákon a fõhelyeket;

47  Kik az özvegyeknek Házát felemésztik, és Színbõl hosszan Imádkoznak; ezek Súlyosabb ítélet Alá esnek.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23