Lukács 2

1  És lõn azokban a napokban, Augusztus Császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

2  Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a Helytartó.

3  Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga Városába.

4  Felméne pedig József is Galileából, Názáret Városából Júdeába, a Dávid Városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid Házából és Háznépe közûl Való volt;

5  Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és Várandós vala.

6  És lõn, hogy mikor ott Valának, betelének az õ szülésének napjai.

7  És szülé az õ elsõ szülött Fiát; és Bepólyálá õt, és helyhezteté õt a Jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a Vendégfogadó Háznál.

8  Valának pedig Pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn Tanyáztak és Vigyáztak Éjszakán az õ Nyájok mellett.

9  És ímé az Úrnak angyala Hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körûlvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.

10  És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

11  Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid Városában.

12  Ez pedig néktek a jele: Találtok egy kis gyermeket Bepólyálva feküdni a Jászolban.

13  És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek Sokasága, a kik az Istent Dícsérik és ezt Mondják vala:

14  Dicsõség a Magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez Jó akarat!

15  És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, Mondának a Pásztoremberek Egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és Lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

16  Elmenének azért sietséggel, és Megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a Jászolban fekszik vala.

17  És ezt Látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.

18  És mindenek, a kik Hallák, Elcsodálkozának azokon, a miket a Pásztorok nékik mondottak.

19  Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és Szívében forgatja vala.

20  A Pásztorok pedig visszatérének, Dicsõítvén és Dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és Láttak, a mint nékik megmondatott.

21  És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körûlmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.

22  Mikor pedig betöltek Mária Tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy Bemutassák az Úrnak.

23  (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött Fiú az Úrnak szenteltessék),

24  És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy Pár gerliczét, vagy két galambfiat.

25  És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki Várta az Izráel Vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.

26  És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig Halált nem Lát, a Míg meg nem Látja az Úrnak Krisztusát.

27  És õ a Lélek Indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény Szokása szerint cselekedjenek,

28  Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:

29  Mostan Bocsátod el, Uram, a te Szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

30  Mert Látták az én szemeim a te üdvösségedet,

31  A melyet Készítettél minden népeknek szeme Láttára;

32  Világosságul a Pogányok Megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.

33  József pedig és az õ anyja Csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.

34  És Megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ Anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és Feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;

35  Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok Szív gondolatai Nyilvánvalókká legyenek.

36  És vala egy Prófétaasszony, Anna, a Fánuel Leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, Miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,

37  És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem Távozék el a Tempomból, hanem bõjtölésekkel és Imádkozásokkal Szolgál vala éjjel és nappal.

38  Ez is ugyanazon órában oda állván, Hálát adott az Úrnak, és Szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a Váltságot Várták.

39  És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ Városukba, Názáretbe.

40  A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.

41  Az õ szülei pedig évenként Feljártak Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére.

42  És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep Szokása szerint;

43  És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;

44  Hanem azt Gondolván, hogy az úti Társasában van, egy napi Járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;

45  És mikor nem Találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

46  És lõn, hogy harmadnapra Megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.

47  És Mindnyájan, a kik õt Hallgatták, Elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.

48  És Meglátván õt, Elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé Atyád és én nagy Bánattal kerestünk téged.

49  Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem Tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?

50  De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik Szóla.

51  És Aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja Szívében Tartá mind ezeket a dolgokat.

52  Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt Való kedvességben.