Lukács 16
1 Monda pedig az õ Tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy Sáfára; és az Bevádoltaték Nála, hogy javait eltékozolja.
2 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj Számot a te Sáfárságodról; mert nem lehetsz Tovább Sáfár.
3 Monda pedig Magában a Sáfár: Mit Míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a Sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!
4 Tudom mit tegyek, hogy mikor a Sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem Házaikba.
5 És Magához Hivatván az õ Urának minden egyes Adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6 Az pedig monda: Száz Bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvenet.
7 Azután monda Másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz Kórus Búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.
8 És Dícséré az úr a hamis Sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e Világnak fiai eszesebbek a Világosságnak Fiainál a maguk nemében.
9 Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak Barátokat a hamis Mammonból, hogy, mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
10 A ki hû a kevesen, a sokon is hû az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
11 Ha azért a hamis mammonon Hívek nem voltatok, ki Bízná Reátok az igazi kincset?
12 És ha a Másén Hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?
13 Egy szolga sem Szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyûlöli, és a Másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a Másikat megveti. Nem Szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.
14 Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretõk Valának; és Csúfolák õt.
15 És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek elõtt magatokat Megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti Szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten elõtt útálatos.
16 A törvény és a Próféták Keresztelõ Jánosig Valának: az idõtõl fogva az Istennek Országa hirdettetik, és mindenki erõszakkal tör abba.
17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek Elmúlni, hogynem a törvénybõl egy Pontocskának elesni.
18 Valaki Elbocsátja feleségét, és Mást vesz el, Paráználkodik; és valaki férjétõl Elbocsátott asszonyt vesz feleségül, Paráználkodik.
19 Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala Bíborba és patyolatba, mindennap Dúsan Vigadozván:
20 És vala egy Lázár nevû koldus, ki az õ kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
21 És Kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak Asztaláról; de az ebek is eljõvén, Nyalják vala az õ sebeit.
22 Lõn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az Angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.
23 És a pokolban felemelé az õ szemeit, Kínokban lévén, és Látá Ábrahámot Távol, és Lázárt annak kebelében.
24 És õ Kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és Bocsásd el Lázárt, hogy Mártsa az õ Ujjának hegyét Vízbe, és Hûsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e Lángban.
25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg Róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, Hasonlóképen Lázár is az õ bajait: most pedig ez Vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
26 És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik Akarnának innét ti Hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét Hozzánk át nem jöhetnek.
27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy Bocsásd el õt az én Atyámnak Házához;
28 Mert van öt testvérem; hogy Bizonyságot tegyen nékik, hogy õk is ide e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és Prófétáik; Hallgassák azokat.
30 Ama pedig monda: Nem úgy, Atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közûl megy valaki Hozzájok, megtérnek!
31 Õ pedig monda néki: Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki a halottak közûl Feltámad.