Lukács 13
1 Jövének pedig ugyanazon idõben némelyek, kik néki Hírt Mondának a Galileabeliek felõl, kiknek vérét Pilátus az õ áldozatukkal Elegyítette.
2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bûnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3 Nem, mondom néktek; sõt Inkább, ha meg nem tértek, Mindnyájan Hasonlóképen elvesztek.
4 Vagy az a tizennyolcz, a kire Rászakadt a torony Siloámban, és megölte õket, Gondoljátok-é, hogy bûnösebb volt minden Más Jeruzsálemben Lakó embernél?
5 Nem, mondom néktek; sõt Inkább, ha meg nem tértek, Mindnyájan Hasonlóképen elvesztek.
6 És ezt a Példázatot Mondá:vala egy embernek egy Fügefája szõlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem Talála.
7 És monda a vinczellérnek: Ímé Három esztendeje Járok gyümölcsöt keresni e Fügefán, és nem Találok: Vágd ki azt; miért foglalja a földet is Hiába?
8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendõben, Míg köröskörûl Megkapálom és Megtrágyázom:
9 És ha gyümölcsöt terem, Jó; ha pedig nem, Azután Vágd ki azt.
10 Tanít vala pedig szombatnapon egy Zsinagógában.
11 És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendõtõl fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
12 És mikor azt Látta Jézus, Elõszólítá, és monda néki: Asszony, Feloldattál a te betegségedbõl!
13 És Reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és Dicsõíté az Istent.
14 Felelvén pedig a Zsinagógafõ, haragudva, hogy szombatnapon Gyógyított Jézus, monda a Sokaságnak: Hat nap van, a melyen Munkálkodni kell; azokon jõjetek azért és Gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az õ ökrét vagy Szamarát a Jászoltól, és nem viszi-é itatni?
16 Hát ezt, az Ábrahám Leányát, kit a Sátán megkötözött ímé ma tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbõl szombatnapon?
17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének Mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsõséges dolgokon, a melyek õ általa lettek.
18 Monda pedig Jézus: Mihez Hasonló az Isten Országa? és mihez Hasonlítsam azt?
19 Hasonló a Mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az õ kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy Fává, és az égi madarak fészket rajtak annak ágain.
20 És ismét monda: Mihez Hasonlítsam az Isten Országát?
21 Hasonló a Kovászhoz, melyet az asszony vévén, Három mércze lisztbe Elegyíte, Mígnem az egész megkele.
22 És Városokon és falvakon megy vala által, Tanítva, és Jeruzsálembe menve.
23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Õ pedig monda nékik:
24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
25 Mikor Már a gazda felkél és Bezárja az Ajtót, és kezdetek kivûl állani és az Ajtót zörgetni, Mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és õ felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét Valók vagytok ti;
26 Akkor kezditek mondani: Te elõtted ettünk és ittunk, és a mi Utczáinkon Tanítottál;
27 De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét Valók vagytok ti; Távozzatok el én tõlem Mindnyájan, kik Hamisságot cselekesztek!
28 Ott lesz Sírás és fogak Csikorgatása, mikor Látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a Prófétákat mind az Isten Országában, magatokat pedig kirekesztve.
29 És jõnek napkeletrõl és Napnyugatról, és Északról és délrõl, és az Isten Országában letelepednek.
30 És ímé vannak Utolsók, a kik elsõk lesznek, és vannak elsõk, a kik Utolsók lesznek.
31 Ugyanazon napon jövének õ Hozzá némelyek a farizeusok közûl, Mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
32 És monda nékik: Elmenvén Mondjátok meg annak a Rókának: Ímé ördögöket ûzök ki és Gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
33 Hanem nékem ma és holnap és Azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a Próféta Jeruzsálemen Kívül vesszen el.
34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a Prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te Hozzád küldettek, Hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a Tyúk az õ kis csirkéit az õ Szárnyai Alá, és ti nem Akartátok!
35 Ímé Pusztán hagyatik néktek a ti Házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem Láttok engem, Mígnem eljõ az idõ, mikor ezt Mondjátok: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!