Lukács 12

1  Ezenközben mikor sok ezerbõl álló Sokaság gyûlt egybe, annyira hogy Egymást Letapossák, kezdé az õ Tanítványainak mondani: Mindenekelõtt Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok Kovászától, mely a Képmutatás;

2  Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jõne; és oly titok, mely ki ne Tudódnék.

3  Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a Világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a Rejtekházakban, azt a Házak tetején Fogják hirdetni.

4  Mondom pedig néktek én Barátaimnak: Ne féljetek Azoktól, kik a testet ölik meg, és Azután többet nem árthatnak.

5  De megmondom néktek, kitõl féljetek: Féljetek Attól, a ki Minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a Gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettõl féljetek.

6  Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közûl Istennél elfelejtve.

7  De néktek a fejetek Hajszálai is mind Számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél Drágábbak vagytok.

8  Mondom pedig néktek: Valaki Vallást tesz én Rólam az emberek elõtt, az embernek Fia is Vallást tesz Arról az Isten angyalai elõtt;

9  A ki pedig megtagad engem az emberek elõtt, megtagadtatik az Isten angyalai elõtt.

10  És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, Megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen Szól Káromlást, meg nem Bocsáttatik.

11  Mikor pedig a Zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és Hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, Mimódon vagy mit Szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;

12  Mert a Szent Lélek azon órában Megtanít titeket, mit kell mondanotok.

13  Monda pedig néki egy a Sokaság közûl: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.

14  Õ pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek Biróvá vagy Osztóvá?

15  Monda azért nékik: Meglássátok, hogy Eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal Való bõvölködésben van az embernek az õ élete.

16  És monda nékik egy Példázatot, Szólván: Egy gazdag embernek bõségesen termett a földje.

17  Azért Magában okoskodék, Mondván: Mit cselekedjem? mert nincs Hová takarnom az én termésemet.

18  És monda: Ezt cselekszem: Az én csûreimet lerontom, és nagyobbakat Építek; és azokba takarom minden Gabonámat és az én javaimat.

19  És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendõre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, Igyál, gyönyörködjél!

20  Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tõled; a miket pedig Készítettél, kiéi lesznek?

21  Így van dolga annak, a ki kincset takar Magának, és nem az Istenben gazdag.

22  Monda pedig az õ Tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek; se a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek.

23  Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.

24  Tekintsétek meg a Hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs Tárházuk, sem csûrük; és az Isten eltartja õket: mennyivel Drágábbak vagytok ti a Madaraknál?

25  Kicsoda pedig az közûletek, a ki Aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

26  Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felõl?

27  Tekintsétek meg a liliomokat, Mimódon növekednek: nem Fáradoznak és nem fonnak; de mondom néktek: Salamon minden õ dicsõségében sem öltözött úgy, mint ezek közûl egy.

28  Ha pedig a füvet, mely ma a mezõn van, és holnap kemenczébe vettetik, így Ruházza az Isten; mennyivel Inkább titeket, ti kicsinyhitûek!

29  Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.

30  Mert mind ezeket a Világi Pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.

31  Csak keressétek az Isten Országát, és ezek mind megadatnak néktek.

32  Ne félj te kicsiny Nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az Országot.

33  Adjátok el a mitek van, és adjatok Alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem Avúlnak, elfogyhatatlan kincset a Mennyországban, a hol a tolvaj Hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.

34  Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti Szívetek is.

35  Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek Meggyújtva;

36  Ti meg Hasonlók az olyan emberekhez, a kik az õ urokat Várják, mikor jõ meg a menyegzõrõl, hogy mihelyt megjõ és zörget, azonnal Megnyissák néki.

37  Boldogok azok a Szolgák, a kiket az úr, mikor haza megy, Vigyázva Talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén Magát, leülteti azokat, és elõjövén, Szolgál nékik.

38  És ha megjõ a Második õrváltáskor, és ha a harmadik õrváltáskor jõ meg, és úgy Találja õket, boldogok azok a Szolgák!

39  Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha Tudná a Ház Gazdája, mely órában jõ el a tolvaj, Vigyázna, és nem engedné, hogy az õ Házába törjön.

40  Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem Gondolnátok, abban jõ el az embernek Fia.

41  Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a Példázatot, vagy mindenkinek is?

42  Monda pedig az Úr: Kicsoda Hát a hû és a bölcs Sáfár, kit az úr gondviselõvé tõn az õ Háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?

43  Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ilyen Munkában Talál!

44  Bizony mondom néktek, hogy minden Jószága felett gondviselõvé teszi õt.

45  Ha pedig az a szolga így Szólna az õ Szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a Szolgákat és Szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:

46  Megjõ annak a Szolgának az ura, a mely napon nem Várja és a mely órában nem gondolja, és ketté Vágatja õt, és a hitetlenek Sorsára juttatja.

47  És a mely szolga tudta az õ Urának Akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;

48  A ki pedig nem tudta, és büntetésre Méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tõle; és a kire sokat Bíztak, többet Kívánnak tõle.

49  Azért jöttem, hogy e Világra tüzet Bocsássak: és mit akarok, ha az Immár meggerjedett?

50  De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, Míglen az elvégeztetik.

51  Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sõt Inkább Meghasonlást.

52  Mert Mostantól fogva öten lesznek egy Házban, a kik meghasonlanak, Három kettõ ellen, és kettõ Három ellen.

53  Meghasonlik az atya a Fiú ellen, a Fiú az atya ellen; az anya a Leány ellen, és a Leány az anya ellen; a napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.

54  Monda pedig a Sokaságnak is: Mikor Látjátok, hogy Napnyugotról felhõ Támad, azonnal ezt Mondjátok: Záporesõ jõ; és úgy lesz.

55  És mikor Halljátok Fúni a déli szelet, ezt Mondjátok: Hõség lesz; és úgy lesz.

56  Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; errõl az idõrõl pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?

57  És mi dolog, hogy ti Magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?

58  Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tõle, hogy téged ne vonjon a Bíró elé, és a Bíró át ne adjon téged a Poroszlónak és a Poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.

59  Mondom néked, hogy nem jõsz ki onnét, Mígnem megfizetsz mind az Utolsó fillérig.