Lukács 11

1  És lõn, mikor õ Imádkozék egy helyen, Minekutána elvégezte, monda néki egy az õ Tanítványai közûl: Uram, Taníts minket Imádkozni, miképen János is Tanította az õ Tanítványait.

2  Monda pedig nékik: Mikor Imádkoztok, ezt Mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jõjön el a te Országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.

3  A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.

4  És Bocsásd meg nékünk a mi bûneinket; mert mi is Megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk Adósok. És ne Vígy minket kisértetbe; de Szabadíts meg minket a Gonosztól.

5  És monda nékik: Ki az közûletek, a kinek Barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön Három kenyeret,

6  Mert az én Barátom én Hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;

7  Az pedig onnét belõlrõl felelvén, ezt Mondaná: Ne Bánts engem: Immár az Ajtó be van Zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?

8  Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az Barátja, de annak Tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.

9  Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és Találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

10  Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, Talál; és a zörgetõnek megnyittatik.

11  Melyik atya pedig az közûletek, a kitõl a fia kenyeret kér, és õ Talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett Kígyót ád-é néki?

12  Avagy ha Tojást kér, vajjon Skorpiót ád-é néki?

13  Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak Jó Ajándékokat adni, mennyivel Inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tõle kérik.

14  És ördögöt ûz vala ki, mely néma vala. És lõn, mikor kiment az ördög, Megszólala a néma; és Csodálkozék a Sokaság.

15  Némelyek pedig azok közûl Mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

16  Mások meg, Kísértvén õt, mennyei jelt Kívánának tõle.

17  Õ pedig Tudván azoknak Gondolatát, monda nékik: Minden Ország, a mely Magával meghasonlik, elpusztul; és Ház a Házzal ha meghasonlik, leomlik.

18  És a Sátán is ha õ Magával meghasonlik, Mimódon állhat meg az õ Országa? mert az Mondjátok, hogy én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket.

19  És ha én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Annakokáért õk maguk lesznek a ti Bíráitok.

20  Ha pedig Isten Ujjával ûzöm ki az ördögöket, kétség nélkûl elérkezett Hozzátok az Isten Országa.

21  Mikor az erõs fegyveres õrzi az õ Palotáját, a mije van, békességben van;

22  De mikor a Nálánál erõsebb Reá jövén legyõzi õt, minden fegyverét elveszi, melyhez Bízott, és a mit tõle Zsákmányol, elosztja.

23  A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.

24  Mikor a Tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, Víz nélkül Való helyeken Jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem Talál, ezt mondja: Visszatérek az én Házamba, a honnét kijöttem.

25  És oda menvén, kisöpörve és Felékesítve Találja azt.

26  Akkor elmegy, és maga mellé vesz Más hét lelket, Magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek Utolsó állapota gonoszabb lesz az elsõnél.

27  Lõn pedig mikor ezeket Mondá, fölemelvén Szavát egy asszony a Sokaság közûl, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlõk, melyeket Szoptál.

28  Õ pedig monda: Sõt Inkább boldogok a kik Hallgatják az Istennek beszédét, és Megtartják azt.

29  Mikor pedig a Sokaság Hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt Kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás Prófétának ama jele;

30  Mert miképen Jónás jelûl volt a Ninivébelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.

31  A Délnek Királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és Kárhoztatja õket: mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál.

32  Ninive férfiai az ítéletkor együtt Támadnak majd fel e nemzetséggel, és Kárhoztatják ezt: mivelhogy õk megtértek a Jónás Prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.

33  Senki pedig, ha Gyertyát Gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka Alá, hanem a Gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, Lássák a Világosságot.

34  A testnek Lámpása a szem: ha azért a te szemed õszinte, a te egész tested is Világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.

35  Meglásd azért, hogy a Világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.

36  Annakokáért ha a te egész tested Világos, és semmi részében sincs Homályosság, olyan Világos lesz egészen, mint mikor a Lámpás Megvilágosít téged az õ Világosságával.

37  Beszéd közben pedig kéré õt egy farizeus, hogy ebédeljen Nála. Bemenvén azért, leüle enni.

38  A farizeus pedig mikor ezt Látta, Elcsodálkozék, hogy ebéd elõtt elõbb nem mosdott meg.

39  Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok Jóllehet a Pohárnak és Tálnak külsõ részét Megtisztítjátok; de a belsõtök rakva Ragadománynyal és Gonoszsággal.

40  Bolondok, a ki azt teremtette, a mi Kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belõl van?

41  Csak Adjátok Alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.

42  De jaj néktek farizeusok! mert Megadjátok a Dézsmát a Mentától, Rutától és minden Paréjtól, de Hátra Hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

43  Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elõlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon Való köszöntéseket.

44  Jaj néktek Képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok mint a Sírok, a melyek nem Látszanak, és az emberek, a kik azokon Járnak, nem Tudják.

45  Felelvén pedig egy a Törvénytudók közûl, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is Bántasz.

46  Õ pedig monda: Jaj néktek is Törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.

47  Jaj néktek! mert ti Építitek a Próféták Sírjait; a ti Atyáitok pedig megölték õket.

48  Tehát Bizonyságot tesztek és Jóvá Hagyjátok Atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték õket, ti pedig Építitek Sírjaikat.

49  Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök õ Hozzájuk Prófétákat és apostolokat; és azok közûl némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek;

50  Hogy Számon kéressék e nemzetségtõl minden Prófétának vére, mely e Világ Fundamentomának felvettetésétõl fogva kiontatott,

51  Az Ábel vérétõl fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az Oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, Számon kéretik e nemzetségtõl.

52  Jaj néktek Törvénytudók! mert elvettétek a Tudománynak Kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat Meggátoltátok.

53  Mikor pedig ezeket Mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani, és õt sok dolog felõl kikérdezgetni,

54  Ólálkodván õ Utána, és igyekezvén valamit az õ Szájából kikapni, hogy Vádolhassák õt.