Lukács 1
1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint Megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek Minálunk beteljesedtek,
2 A mint nékünk elõnkbe Adták, a kik kezdettõl fogva Szemtanúi és Szolgái voltak az ígének:
3 Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére Jártam, hogy Azokról rendszerint írjak néked, Jó Theofilus,
4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak Bizonyosságát, a melyekre Taníttattál.
5 Heródesnek, a Júdea Királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron Leányai közûl Való vala, és annak neve Erzsébet.
6 És mind a ketten igazak Valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül Jártak.
7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten Immár idõs emberek Valának.
8 Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének Sorában papi Szolgálatot végzett az Isten elõtt,
9 A papi tiszt Szokása szerint Reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak Templomába, Jó illatot gerjeszszen.
10 És a népnek egész Sokasága Imádkozék kivûl a Jó Illatozás idején;
11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ Oltár jobbja felõl.
12 És Láttára megrettene Zakariás, és félelem Szállá meg õt.
13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.
14 És lészen tenéked örömödre és Vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;
15 Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és Részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ Anyjának méhétõl fogva.
16 És az Izráel fiai közûl sokakat Megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.
17 És ez Õ elõtte fog Járni az Illyés lelkével és erejével, hogy az Atyák Szívét a fiakhoz Térítse, és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy Készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18 És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idõs.
19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy Szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20 És ímé megnémulsz és nem Szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.
21 A nép pedig Várja vala Zakariást, és Csodálkozék, hogy a templomban késik.
22 És kijövén, nem Szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy Látást Látott a templomban; mert õ csak integetett nékik, és néma maradt.
23 És lõn, hogy mikor leteltek az õ Szolgálatának napjai, elméne haza.
24 E napok Után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt Hónapig, Mondván:
25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben Reám tekinte, hogy elvegye az én Gyalázatomat az emberek között.
26 A hatodik Hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának Városába, a melynek neve Názáreth,
27 Egy szûzhöz, a ki a Dávid Házából Való József nevû Férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
28 És bemenvén az angyal õ Hozzá, monda néki: örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29 Az pedig Látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet Találtál az Istennél.
31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.
32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ Atyjának, Királyi székét;
33 És uralkodik a Jákób Házán mindörökké; és az õ Királyságának vége nem lészen!
34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek Száll te Reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez Már a hatodik Hónapja néki, a kit meddõnek Hívtak:
37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak Szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.
39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának Városába;
40 És beméne Zakariásnak Házába, és köszönté Erzsébetet.
41 És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42 És Fennszóval Kiálta, Mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én Hozzám?
44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 És örvendez az én lelkem az én Megtartó Istenemben.
48 Mert Reá tekintett az õ Szolgáló Leányának Alázatos állapotjára; mert ímé Mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
50 És az õ Irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre vagyon azokon, a kik õt félik.
51 Hatalmas dolgot cselekedék Karjának ereje által: elszéleszté az õ Szívök Gondolatában felfuvalkodottakat.
52 Hatalmasokat dönte le Trónjaikról, és Alázatosokat magasztalt fel.
53 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54 Felvevé Izráelnek, az õ Szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ Irgalmasságáról.
55 (A miképen Szólott volt a mi Atyáinknak), Ábrahám Iránt és az õ magva Iránt mindörökké!
56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy Három Hónapig; Azután haza tére.
57 Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.
58 És Meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.
59 És lõn nyolczad napon, elõjövének, hogy körûlmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak Akarák õt nevezni.
60 És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
61 És Mondának néki: Senki sincs a te Rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
62 És intének az õ Atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63 Az pedig Táblát kérvén, ezt írá, Mondván: János a neve. És Elcsodálkozának Mindnyájan.
64 És Feloldódék az õ Szája és nyelve azonnal, és Szóla, áldván az Istent.
65 És félelem Szállott minden õ szomszédaikra: és Júdeának egész hegyes Tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
66 És Szívökre vevék mindenek, a kik Hallák, Mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.
67 És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és Prófétála, Mondván:
68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy Meglátogatta és Megváltotta az õ népét,
69 És felemelte az üdvösségnek Szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak Házában,
70 A mint Szólott az õ szent Prófétáinak Szája által, kik eleitõl fogva voltak,
71 Hogy a mi ellenségeinktõl Megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;
72 Hogy Irgalmasságot cselekedjék a mi Atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,
73 Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi Atyánknak, hogy õ megadja nékünk,
74 Hogy Megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkûl Szolgáljunk néki.
75 Szentségben és Igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.
76 Te pedig kis gyermek, a Magasságos Isten Prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt Jársz, hogy az õ útait Megkészítsed;
77 És az üdvösség ismeretére Megtanítsad az õ népét, a bûnöknek Bocsánatjában
78 A mi Istenünk nagy Irgalmasságáért, a melylyel Meglátogatott minket a Naptámadat a Magasságból,
79 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a Halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi Lábainkat a békességnek útjára!
80 A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a Pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta Magát az Izráelnek.