«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Lukács 1

1  Mivelhogy sokan kezdették rendszerint Megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek Minálunk beteljesedtek,

2  A mint nékünk elõnkbe Adták, a kik kezdettõl fogva Szemtanúi és Szolgái voltak az ígének:

3  Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére Jártam, hogy Azokról rendszerint írjak néked, Jó Theofilus,

4  Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak Bizonyosságát, a melyekre Taníttattál.

5  Heródesnek, a Júdea Királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron Leányai közûl Való vala, és annak neve Erzsébet.

6  És mind a ketten igazak Valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül Jártak.

7  És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten Immár idõs emberek Valának.

8  Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének Sorában papi Szolgálatot végzett az Isten elõtt,

9  A papi tiszt Szokása szerint Reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak Templomába, Jó illatot gerjeszszen.

10  És a népnek egész Sokasága Imádkozék kivûl a Jó Illatozás idején;

11  Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ Oltár jobbja felõl.

12  És Láttára megrettene Zakariás, és félelem Szállá meg õt.

13  Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.

14  És lészen tenéked örömödre és Vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;

15  Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és Részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ Anyjának méhétõl fogva.

16  És az Izráel fiai közûl sokakat Megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.

17  És ez Õ elõtte fog Járni az Illyés lelkével és erejével, hogy az Atyák Szívét a fiakhoz Térítse, és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy Készítsen az Úrnak tökéletes népet.

18  És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idõs.

19  És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy Szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

20  És ímé megnémulsz és nem Szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.

21  A nép pedig Várja vala Zakariást, és Csodálkozék, hogy a templomban késik.

22  És kijövén, nem Szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy Látást Látott a templomban; mert õ csak integetett nékik, és néma maradt.

23  És lõn, hogy mikor leteltek az õ Szolgálatának napjai, elméne haza.

24  E napok Után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt Hónapig, Mondván:

25  Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben Reám tekinte, hogy elvegye az én Gyalázatomat az emberek között.

26  A hatodik Hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának Városába, a melynek neve Názáreth,

27  Egy szûzhöz, a ki a Dávid Házából Való József nevû Férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.

28  És bemenvén az angyal õ Hozzá, monda néki: örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

29  Az pedig Látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!

30  És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet Találtál az Istennél.

31  És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.

32  Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ Atyjának, Királyi székét;

33  És uralkodik a Jákób Házán mindörökké; és az õ Királyságának vége nem lészen!

34  Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

35  És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek Száll te Reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

36  És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez Már a hatodik Hónapja néki, a kit meddõnek Hívtak:

37  Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

38  Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak Szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.

39  Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának Városába;

40  És beméne Zakariásnak Házába, és köszönté Erzsébetet.

41  És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

42  És Fennszóval Kiálta, Mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

43  És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én Hozzám?

44  Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.

45  És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

46  Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

47  És örvendez az én lelkem az én Megtartó Istenemben.

48  Mert Reá tekintett az õ Szolgáló Leányának Alázatos állapotjára; mert ímé Mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

49  Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!

50  És az õ Irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre vagyon azokon, a kik õt félik.

51  Hatalmas dolgot cselekedék Karjának ereje által: elszéleszté az õ Szívök Gondolatában felfuvalkodottakat.

52  Hatalmasokat dönte le Trónjaikról, és Alázatosokat magasztalt fel.

53  Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

54  Felvevé Izráelnek, az õ Szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ Irgalmasságáról.

55  (A miképen Szólott volt a mi Atyáinknak), Ábrahám Iránt és az õ magva Iránt mindörökké!

56  Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy Három Hónapig; Azután haza tére.

57  Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.

58  És Meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.

59  És lõn nyolczad napon, elõjövének, hogy körûlmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak Akarák õt nevezni.

60  És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

61  És Mondának néki: Senki sincs a te Rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

62  És intének az õ Atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

63  Az pedig Táblát kérvén, ezt írá, Mondván: János a neve. És Elcsodálkozának Mindnyájan.

64  És Feloldódék az õ Szája és nyelve azonnal, és Szóla, áldván az Istent.

65  És félelem Szállott minden õ szomszédaikra: és Júdeának egész hegyes Tartományában elhirdettetének mind e dolgok.

66  És Szívökre vevék mindenek, a kik Hallák, Mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.

67  És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és Prófétála, Mondván:

68  Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy Meglátogatta és Megváltotta az õ népét,

69  És felemelte az üdvösségnek Szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak Házában,

70  A mint Szólott az õ szent Prófétáinak Szája által, kik eleitõl fogva voltak,

71  Hogy a mi ellenségeinktõl Megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;

72  Hogy Irgalmasságot cselekedjék a mi Atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,

73  Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi Atyánknak, hogy õ megadja nékünk,

74  Hogy Megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkûl Szolgáljunk néki.

75  Szentségben és Igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.

76  Te pedig kis gyermek, a Magasságos Isten Prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt Jársz, hogy az õ útait Megkészítsed;

77  És az üdvösség ismeretére Megtanítsad az õ népét, a bûnöknek Bocsánatjában

78  A mi Istenünk nagy Irgalmasságáért, a melylyel Meglátogatott minket a Naptámadat a Magasságból,

79  Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a Halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi Lábainkat a békességnek útjára!

80  A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a Pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta Magát az Izráelnek.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23