«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Jeremiás sir 4

1  Jaj! de Meghomályosodott az arany, Elváltozott a szép Színarany, Kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére.

2  Sionnak Drága fiait, a kik becsesebbek Valának mint a Színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas Munkájának.

3  Még a Sárkányok is oda Nyujtják emlõiket, Szoptatják fiaikat; az én népem Leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a Pusztában.

4  A csecsemõ nyelve az ínyéhez tapadt a Szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik.

5  Kik Pompás ételeket evének, Elpusztulának az Utczákon; a kik Bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.

6  Bizony nagyobb az én népem Leányának bûnhödése Sodoma bûnhödésénél, a mely elsûlyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.

7  Az õ Náziréusai Tisztábbak Valának a Hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a Korál, termetök mint a zafir.

8  De most feketébb az õ ábrázatjok a Koromnál, nem ismerik meg õket az Utczákon; bõrük csontjaikhoz ragadt, Elszáradt, mint a fa.

9  Jobban Jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, ezek pedig a mezõ termésének Hiánya miatt.

10  Irgalmas Anyák kezei megfõzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem Leányának Romlásakor.

11  Megteljesíté az Úr az õ Búsulását, kiöntötte az õ felgerjedt Haragját, és tüzet Gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait.

12  Nem hitték a föld Királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy Szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.

13  Az õ Prófétáinak bûne, az õ papjainak vétke miatt van ez, a kik az igazaknak vérét Ontották abban.

14  Tántorogtak, mint vakok az Utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy Ruháikat sem érinthették.

15  Távozzatok! Tisztátalan! Kiáltották azoknak; Távozzatok, Távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a Pogányok közt ezt Mondták: Nem lakhatnak itt Sokáig!

16  Az Úr haragja oszlatta el õket; többé nem tekint Reájok, mivelhogy a papok Orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.

17  Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a Hiábavaló segedelem Után; esengve Várakoztunk olyan népre, a mely nem Szabadított meg.

18  Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem Járhattunk a mi Utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!

19  Gyorsabbak Valának a mi üldözõink az égnek saskeselyûinél; a hegyeken kergettek minket, a Pusztában ólálkodtak Utánunk.

20  Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az õ vermeikben, a kirõl azt mondottuk: az õ árnyékában élünk a Pogányok között.

21  örülj és Vígadozz, Edom Leánya, a ki Uz földjén lakozol, mert még te Rád is Rád kerül a Pohár, megrészegedel és meztelenkedel.

22  Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion Leánya, nem fog téged Számûzni többé; Meglátogatja a te álnokságodat, Edom Leánya, fölfedi a te bûneidet.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23