Jeremiás sir 4
1 Jaj! de Meghomályosodott az arany, Elváltozott a szép Színarany, Kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére.
2 Sionnak Drága fiait, a kik becsesebbek Valának mint a Színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas Munkájának.
3 Még a Sárkányok is oda Nyujtják emlõiket, Szoptatják fiaikat; az én népem Leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a Pusztában.
4 A csecsemõ nyelve az ínyéhez tapadt a Szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik.
5 Kik Pompás ételeket evének, Elpusztulának az Utczákon; a kik Bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.
6 Bizony nagyobb az én népem Leányának bûnhödése Sodoma bûnhödésénél, a mely elsûlyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.
7 Az õ Náziréusai Tisztábbak Valának a Hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a Korál, termetök mint a zafir.
8 De most feketébb az õ ábrázatjok a Koromnál, nem ismerik meg õket az Utczákon; bõrük csontjaikhoz ragadt, Elszáradt, mint a fa.
9 Jobban Jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, ezek pedig a mezõ termésének Hiánya miatt.
10 Irgalmas Anyák kezei megfõzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem Leányának Romlásakor.
11 Megteljesíté az Úr az õ Búsulását, kiöntötte az õ felgerjedt Haragját, és tüzet Gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait.
12 Nem hitték a föld Királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy Szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.
13 Az õ Prófétáinak bûne, az õ papjainak vétke miatt van ez, a kik az igazaknak vérét Ontották abban.
14 Tántorogtak, mint vakok az Utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy Ruháikat sem érinthették.
15 Távozzatok! Tisztátalan! Kiáltották azoknak; Távozzatok, Távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a Pogányok közt ezt Mondták: Nem lakhatnak itt Sokáig!
16 Az Úr haragja oszlatta el õket; többé nem tekint Reájok, mivelhogy a papok Orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.
17 Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a Hiábavaló segedelem Után; esengve Várakoztunk olyan népre, a mely nem Szabadított meg.
18 Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem Járhattunk a mi Utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!
19 Gyorsabbak Valának a mi üldözõink az égnek saskeselyûinél; a hegyeken kergettek minket, a Pusztában ólálkodtak Utánunk.
20 Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az õ vermeikben, a kirõl azt mondottuk: az õ árnyékában élünk a Pogányok között.
21 örülj és Vígadozz, Edom Leánya, a ki Uz földjén lakozol, mert még te Rád is Rád kerül a Pohár, megrészegedel és meztelenkedel.
22 Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion Leánya, nem fog téged Számûzni többé; Meglátogatja a te álnokságodat, Edom Leánya, fölfedi a te bûneidet.